Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Táplálókészülék - Nyelv
19 állományát alkotja a nyelvnek. A nyelvcsúcs területén, hol a nyelvnek szabad alsó felszíne van, az izom a keresztmetszeten teljes gyűrűvé záródik, hátrább az alulról a nyelvbe nyomuló musc. genioglossus félbeszakítja e gyűrűt. A félbeszakítás határán legszélesebb az izom. Musc. longitudinalis superiort és in- feriort szoktak megkülönböztetni, de éles határt nem lehet e két rész között vonni s a megkülönböztetés legfölebb csak annyi ban jogosult, hogy a felső hosszanti izom csaknem a maga égé szében a musc. styloglossus folytatása, míg az alsó önálló izom, mely hátul a nyelvcsontig és az epiglottisig követhető. A musc. longitudinalis rövidíti és, csak az egyik oldalon működve, oldalra fordítja a nyelvet. 2. Musc. transversus linguae. Csak a középső rostok futnak teljesen harántul, a felsők rézsútosan felfelé, az alsók rézsúto- san lefelé hajolnak. Ennek az az oka, hogy a rostok nem erednek a középvonalon a nyelv egész magasságában, hanem a magasságnak csak egy kis részét elfoglaló nyelvsövényen, septum linguae-n. Rostos, részben zsírszövetből álló, oldalról nézve sárlóalakú, sagittalisan fuió kötőszöveti lemez ez. Nem ér a nyelvnek sem az elülső, sem a hátulsó végéig, s a felszín alatt már 4—5 mm-nyire végződik. Ettől a tökéletlen sövénytől erednek a musc. transversus rostjai, s hogy egyenletesen oszolhassanak el a nyelv egész térfogatában, a középvonaltól oldalfelé divergálniok kell. A nyelv harántmetszetén a musc. transversus rostjai igen jellemző rajzolatot adnak. Leghátul az izom legmélyebb rostjai ívalakban felhajolnak a lágy szájpadba, körizom módjára véve körül a garat bemenetét : musc. palatoglossus. A musc. transversus összehúzódására a nyelv keskenyebb és hosszabb lesz. Egyes tankönyvek még külön musc. verticalis linguae-1 is írnak le. A nyelv keresztmetszetén, különösen a periphcriás részében valóban függőleges és rézsútos rostok is láthatók nagy számmal, amelyek úgy a hosszanti, mint a haránt izomrostokkal kereszteződnek. Ezek azonban nem alkotnak önálló rend szert, hanem a musc. genioglossus és hyoglossus folytatásai. Az izomrostoknak három irányban való szabályos kereszteződése jellemző a nyelvre ; a szövettani metszeten könnyen felismerhetjük erről a nyelvet, mert máshol hasonló nem fordul elő. Az izmoknak a nyelvben perimysiumuk nincs ; az egyes izomrostokat és rostnyalábokat kötőszövet és zsír választja el egymástól : ezért is halványabb a többi harántcsíkos izomnál a nyelv átmetszete. A felszín felé menő függélyes izomrostok egy 2*
