Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Táplálókészülék - Regio sublingualis
20 része a végén elágazik s valamennyi ág finom inacskába megy át, mely' a nyálkahártya kötőszöveti rétegébe követhető. Mirigyek. A nyelvben nyálkamirigyek és savós mirigyek vannak (e megkülönböztetés magyarázatát lásd a nyálmirigyeknél). A savós mirigyeket, glandulae serosae linguae, felfedezőjük szerint Ebner-féle mirigyeknek is nevezzük. Ezek csak a papilla vallaták s a papilla foliata tájékán fordulnak elő, a másik mirigyfajtával vegyest, s kivezetőcsövük a papillát körülvevő árok fenekén, illetőleg a pap. foliata barázdáiba nyílik. A nyálkamirigyeket, glandulae mucosae linguales, egyfelől a nyelv tiiszős részének és közvetlen ezelőtt levő területének nyálkahártyája alatt találjuk elég nagy számmal, részben a nyelv csúcsa közelében a Nuhn—Blandin-féle páros glandula lingualis anterior alakjában. Ez legjobban a nyelvcsúcs kereszt- metszetén tanulmányozható ; a középvonal két oldalán, az alsó felszínhez közelebb egy-egy 7—9 milliméternyi kerek sárgásfehér csomót látunk. Mindegyik mirigynek 5—7 kivezetőcsöve van ; ezek a nyelv alsó felszínén, a plica fimbriatán nyílnak. A nyelv nyálkamirigyeinek legnagyobb része — az elülső mirigy a maga egészében — Gianuzzi-félholdakkal van ellátva. A nyelv artériáit az I. 452. oldalon, vénáit az I. 506. oldalon, nyirokereit az I. 549. oldalon írtuk le. A nyelvnek három idege van : 1. Nerv, hypoglossus (12. agyideg) ; ez valamennyi nyelvizom mozgató idege. 2. Nerv, lingualis (a nerv, trigeminus 3. ágából) : a nyelvnek és szájfenéknek elsősorban tapintó idege, e mellett tartalmaz elválasztó rostokat a nyálmirigyekhez s ízlelő rostokat a nyelv csúcsához és széléhez is (a két utóbbi rostfajtát a n. lingualis a chorda tympaniból kapja). 3. Nerv, glossopharyngeus : az ízérzést közvetítő ideg ; a nyelv hátulsó harmadát, különösen a körülárkolt szemölcsök tájékát látja el, azt a tájékot, mely a keserű íz megérzésének a székhelye ; tartalmaz tapintó rostokat is. Regio sublinguaüs. E tájék a nyelvcsúcs felemelésekor tárul fel széles, haránt árok alakjában, melyet az állkapocs belső felszínétől a nyelv alapjához menő nyálkahártyakettőzet : a nyelvfék, frenulum linguae, felez a középvonalon. A nyelv alsó felszínét s a regio sublingualist vékony, sima nyálkahártya fedi. A nyelv s az állkapocs közti árok a középen szélesebb, oldalfelé keskenyedik.
