Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Légzőkészülék
189 ágazás többi része symmetriás, jobboldalt eggyel több a bronchuságak száma : 9, míg baloldalt csak 8. Aebij nyomán ezeket az ágakat ventralisokra és dorsalisokra osztjuk, de a kél csoportot nem kell élesen külön választottnak képzelnünk. A ventralisok tágabbak a dorsalisoknál ; az előbbiekhez tartozik az említett hatalmas bronchus eparterialis is. A bal tüdőn a tüdő- csúcsot az első ventralis bronchusnak egy mellékága látja el. Ez felel meg tehát a jobb tüdő eparterialis bronchusának. X A bronehusok eloszlásának változatai nem ritkák. Mindkét oldalon jelen lehet a bronchus eparterialis (így van ez pl. a lovon), az eparterialis bronchus eredése feltolódhat egész a tracheára stb. A bronchuságak már a tüdőn kívül tovább oszlanak hegyes szögben, dichotomice. A bronehusok extrapulmonalis elágazódá- sukkal s a tüdőbe lépő és ebből kilépő egyéb képződményekkel együtt a tüdőgyökeret, radix pulmonis, alkotják. A bronchialis ágak ebben inkább dorsalis helyzetűek, elől és felül az arteria pulmonalis ágai, elől és alul a vena pulmonalis ágai foglalnak helyet. Részt vesz még a gyökér alkotásában a vagusból és sympathicusbói eredő idegfonat : a plexus bronchialis anterior és posterior s végül számos pigmentes nyirokcsomó, IgL bronchiales. A bronehusok extrapulmonalis ágaikkal együtt olyan szer kezetüek, mint a légcső, úgy makroszkópi, mint mikroszkópí tekintetben. A bal bronchus hátulsó hártyás falából néha hosz- szanti simaizomsejtek húzódnak át a bárzsing külső, longitudinalis izomrétegébe : musculus bronchooesophageus. Tüdő. A tüdők, pulmones, nveúpovfs, nagy térfogatú, spongya- szerü szervek. Két tüdő van, jobb és bal, pulmo dexter et sinister. Ha a kettőt összeillesztjük, kúpalakú, alsó basisú testet kapunk, míg mindegyik tüdő külön-külön félkúpnak felel meg. A tüdők a mellkasban helyezkednek el, a rekeszen nyugszanak s közrefogják a szívet, a belőle kiinduló, illetőleg liozzá- menő nagy erekkel együtt s közrefogják a mellkasnak a szív előtt és mögött levő keskeny területét, a spatium mediastinale anteriust és posteriust is. Légmentesen illeszkednek a mellkas belső felszínéhez s a rekeszhez, s azért a mellkasnak a belélegző izmok összehúzódására bekövetkező activ tágulásakor kénytelenek vele együtt kitágulni s így levegőt szívnak magukba,
