Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Légzőkészülék
190 inspiratio, míg a mellkas szűkülésével ismét összeesnek s a levegőt kibocsátják magukból, exspiratio. A lélegzések száma nyugodt lélegzésnél percenként átlag 16—19 (újszülöttön 44, az első életévekben 26) ; az egy-egy belélegzéssel beszívott levegő felnőtt emberen 500 kcm. A legmélyebb belélegzés és legerősebb kilélegzés közti levegőmennyiség adja a tüdő vitalis capacitását, ez 3700 kcm. A legmélyebb exspiratio után is marad azonban még valami levegő a tüdőben ; e residualis levegő 1000 kem-t tesz ki, eszerint a tüdők teljes levegőtartalma a legmélyebb belélegzés csúcspontján 4700. kcm. A tüdők már a legmélyebb kilélegzéskor is természetes rugalmasságuk mértékén túl ki vannak tágulva s a mellkasban a tüdők szívó hatása miatt már ilyenkor is negativ a nyomás (—5—6 mm lig), belélegzéskor azonban e negatív nyomás —8—9, sőt igen mély belélegzéskor —30 mm hg-re növekszik. A tüdő tehát szívóhatást fejt ki a mellkas egyéb szerveire, különösen a vénákra, amelyek vérkeringését ezzel tetemesen elősegíti. Nagyság, súly. A jobb tüdő nagyobb térfogatú a balnál. Különösen haránt irányban nagyobb kiterjedésű amannál, amit a szív balfelé eltolt helyzete magyaráz meg. Függőleges irányban ellenben a jobb tüdő valamivel rövidebb, minthogy a magasabbra domborodó jobb rekeszkupola mélyebb vájulatot okoz a tüdő alapi felszínén. A két tüdő térfogatának aránya 10 : 9, nőben 8 :'7. A tüdő súlya jobboldalt 682, baloldalt 619, nőben 541 és 482 gr. A férfinak a testéhez képest több tüdőállománya van, mint a nőnek, a súlyarány a férfiban 1 : 37, a nőben 1 : 49. Szín. A tüdők színe a kor szerint változó, de befolyása van reá a foglalkozásnak is. A még nem lélegzett magzat tüdeje sötétpiros a benne foglalt vértől ; az első lélegzetvétellel a kitáguló tüdő rózsaszínűvé lesz s ilyen marad az egész gyermekkorban. Ennek vége felé azonban már kezd palaszürkévé változni a belélegzett s a tüdő interlobularis kötőszövetében lerakodott szénportól. A szürkés alapon hovatovább sötét pettyek, szabálytalan sötétkék és fekete sávok jelennek meg s a 30-as évektől kezdve a tüdők felszíne márványzott, sötét, s a haladó korral mind sötétebb lesz. Sötétebb sávok mutatkoznak különösen a bordaközök mentén. Ilyen a tüdő átmetszeti képe is, melynek színét azonban a kiömlő vér színe befolyásolja. A holttesten a tüdők hátulsó részei sötétebbek a lesiilyedt vértől (hypostasis). A tüdők felszínén, különösen az agonia közben kitágult, puffadt, világosabb széleken polygonalis rajzolatot látunk. 1—1.5
