Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Légzőkészülék
172 misra emlékeztető kis páros porcogó („aryporc“), alul széles, felül elvékonyodik. A gyűrüporcogó lemezének felső szélén oldalt, a lejtős darabon helyezkedik el, ezzel laza ízületet, artic. cricoarytaenoidea, alkot. Izfelszíne ellipsisalakú, kivájt. A kannaporcogó a gégének hangképző működése szempontjából nagy- jelentőségű eleme, s ezért igen mozgékony rész, rajta több izom és szalag tapad, s ennek megfelelően változatos reliefű is. Csúcsa tompa, kissé hátragörbült, itt a kannaporcogót még a Santorini-porcogó egészíti ki, mely vele syndesmosis útján egyesül, syndesmosis ary-corniculata. A kannaporcogónak két nyúlványa s a hasisán kívül három felszíne van. Nyúlványai az alapjához közel indulnak el s a vízszintes síkban haladnak. Az egyik az izomnyúlvány, processus muscularis ; ez oldalfelé irányul, rövid, zömök, legömbölyödött ; a két muse, cricoarytaenoideus, a posterior és a lateralis tapad rajta. A másik a hangnyúlvány, proc. vocalisez egyenesen előrenyúlik, karcsúbb, kúpalakú, csúcsban végződik. A hangszalagnak s oldalsó felszínén a hangizomnak a tapadására szolgál. Felszínei közül az egyik hátra, a másik medianfelé, a harmadik előre s egyúttal oldalra is tekint. A hátulsó felszín a másik kettő felé éles szöglettel határolódik el ; gyengén kivájt a musculi arytaenoidei tapadásától. A medialis felszín, mely a túloldali porcogónak hasonló felszíne felé néz, alacsony és, ami az emberi hang keletkezése szempontjából nem közömbös, lapos ; csak az emberen ilyen, az emlősökön kisebb-nagyobb fokban kivájt, aminek az a következménye, hogy hangadáskor a két egymáshoz illeszkedő kannaporcogó közt nyitott rés marad szabadon s ennek folytán a levegő nem szorul ki egyenletes zárt résen, hanem más viszonyok közt nyomul át a hangrés elülső zárt és hátulsó félig nyitott részén. Ebből magyarázza Némái azt, hogy csak az embernek van szép zenei hangja, az emlősállatok csak érdes, rikácsoló, ugató stb. hangot tudnak adni. Az előre és lateralfelé néző harmadik felszínt egy ívelt taréj, crista arcuata, három szakaszra osztja ; az alsó és középső kivájt, a felső sima. Az alsó gödör harántellipsisalakú, ezért fovea oblonga a neve ; itt tapad a hangizom, musculus vocalis. A felette levő kerek fovea triangularis-ba nyálkamirigyek helyezkednek ; a legfelső résznek nincs különös jelentősége. A proc. vocalis felett a medialis és oldalsó felszín közti élen kis tompa gumó, colliculus, emelkedik ki.
