Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Táplálókészülék - Hashártya
163 előbb oldalt s később medialisabban. A mesocolonnal együtt odanő a hasfalhoz a colon descendens is (12. ábra). Nem ritka eset azonban, hogy teljes peritonealis borítéka van a leszálló colonnak s rövid mesocolon köti a hátulsó hasfalhoz. Gyakrabban fordul ez elő a colon descendensen, mint az ascendensen ; a gyakorisága 25% (Pérignon, 1892, szerint csak 16%). n) Colon sigmoideum. A szigmabelet onnan kezdve számítjuk, ahol kialakul a mesosigmoideum, vagyis ahol a belet beborító hashártya hátul egészen összeér és szabad has- hártyakettőzetet alkot, alsó határát arra a pontra helyezzük, ahol e kettőzet megszűnik s a bél serosa-borítéka ismét tökéletlenné lesz. A mesosigmoideum tapadása a hátulsó has-, illetőleg medencefalon szögletben megtört vonal : megközelítően vízszintes és függőleges részből áll. A vízszintes rész a bal csípőárokban a musc. psoas lateralis szélénél kezdődve, jobbra és kissé felfelé tart, keresztezi a bal külső és közös csípőereket s a bal urétert, s a középvonalat az 5. ágyékcsigolya felső szélénél, az aorta kettéoszlása alatt éri el ; itt hegyes szögletben' megtörve átmegy a leszálló részbe, mely a középvonalon halad le a 3. keresztcsigolya alsó széléig, hol a mesosigmoideum megszűnik. A haránt tapadási vonallal eredő részt másodlagos (secundár) mesosigmoideumnak nevezzük, mert e tapadás másodlagos le- növés eredménye, a függőleges vonal mentén eredő részt elsőleges (primär) mesosigmoideumnak, mert e tapadási vonal nagyjában megfelel a mesenterium posterius eredeti tapadásának. A mesosigmoideum az elején és végén rövid, középső szakaszán igen hosszú. Benne futnak az arteriae és venae sigmoideae s a felső végbélerek. o) Végbél. A végbél a hashártyártak hozzá való viselkedése szerint két részre osztható : felső részét tökéletlenül ugyan, de valamennyire mégis fedi a serosa, eleinte az elülső és két oldalsó felszínén, lejebb csak az elülső oldalán, alsó része ellenben teljesen infraperitonealis, vagyis a hashártya visszahajlási redője alatt foglal már helyet. Mesorectumról tehát egyáltalában nem szólhatunk ; a végbelet intraperitonealis darabján is laza kötőszövet, nem pedig hashártyakettőzet köti a keresztcsonthoz. p) A hashártya a kis medencében. E tárggyal majd a belső nemi szervek leírása kapcsán foglalkozunk tüzetesebben, most * csak rövid körvonalozására szorítkozunk. A hashártya a kis- medencébe is leszáll s annak úgy oldalfalát, mint zsigereit bevonja. A férfin az elülső hasfalról a hólyag testének hátulsó és 11*