Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Táplálókészülék - Hashártya
164 oldalsó felszínére hajlik le, azt az ondóhólyagok felső széléig, vagyis a hólyagfenék felső határáig vonja be, innen átcsap a végbélre, melyen az imént leírt módon viselkedik. Az áthajlás folytán a két szerv közt a hashártyának tasakszerü bemélyedése, az excavatio vesicorectalis keletkezik, mely a végbél felső részének két oldalán a végbélmelletti árkokba, foveae pararectales, folytatódik. Nőben a két szerv közé még a méh és hüvely nyomul, itt a hashártyának két ily recessusa van, az elülső az excavatio vesicouterina, a hátulsó az excavatio uterorectalis vagy másképen cavum Douglasii. A hólyagot a peritoneum olyan tér jedelemben vonja be, mint a férfin : a fundus felső határáig, a méhre elől a méhtest és méhnyak határán csg.p át, vagyis csak a méhtestet borítja, a nyakat nem, hátul ellenben befedi az egész méhet, sőt még a méh alatt a hátulsó hüvelyboltozatra is átterjed, amiért a Douglas-üreg sokkal mélyebb az elülső excavatiónál. A méh oldalsó szélétől indul ki jobb- és baloldalt a széles méhszalag, ligamentum uteri latum : a hashártya harántul álló kettőzete, mely a méh „függelékei“-t (adnexa uteri : petefészek, méhkürt stb.) foglalja magában s mely oldalt a kismedence fali hashártyájába megy át. q) Recessus peritoneales. A hashártya helyenként gödröket, éles redőkkel határolt recessusokat alkot, amelyeknek fejlődése csak részben tisztázott. Ezekbe bélhurkok helyezkedhetnek, így jönnek létre az intraabdominalis sérvek, amelyeket régebben helytelenül herniae retroperitoneales-nek neveztek : helytelenül, mert hiszen ilyenkor a bélhurok nem a hashártya mögött, hanem annak egy tasakjában, a hashártyán belül foglal helyet. Az intraabdominalis sérvek bélelzáródást és ileust okozhatnak s ezzel az életet veszélyeztethetik s műtétet tehetnek szükségessé. Ilyen recessus voltaképen a cseplesztömlő is, még pedig a legnagyobb valamennyi közt. Ezenkívül még a következő reces- susok vannak : Recessus duodenojejunalis. A hasonnevű flexura baloldalán, a 2. ágyékcsigolya magasságában van ; ívalakú, balra convex redő, a plica duodenojejunalis határolja. A redő igen különböző alakban jelenik meg ; gyakori eset, hogy két sarlóalakú redőre, felsőre és alsóra különül, amelyek homorulatukat egymás felé fordítják. A recessus egyenesen lefelé irányul s 2—3 cm mély lehet. Csak akkor láthatjuk meg, ha a nagy cseplesz felemelése után a bélhurkokat a holttest jobboldalára helyezzük át. A redő felső felében vagy a felső redőben fut a vena mesenterica inferior. Nem ritkán nyoma sincs redőnek és ároknak.
