Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Táplálókészülék - Máj
130 rom Vagy több lobulus találkozik egy pontban ; a többi helyen a karélyocskák oldalai nem határolódnak el egymásfelé. Csak kóros viszonyok közt (Pl. cirrhosis hepatis atrophica esetén) szaporodik fel erősebben s kapcsolódik össze összefüggő hálózattá az interlobularis kötőszövet. Egyes emlősökön (disznó, jegesmedve, teve) sokkal nagyobb mennyiségű a karélyocskák közti szövet s ezeket teljesen elválasztja egymástól. A karélyocska tengelyében fut a vena centralis, mely a karélyt a hasisán hagyja el. Ettől indulnak ki sugárirányban a lobulus perifériája felé a májsejtgerendák, melyeket a hajszál- értermészetű intralobularis vénák választanak el egymástól. A karélyocska belsejében is van kötőszövet, de csak oly csekély mennyiségű, hogy csak különleges eljárásokkal (Bielschowsky-módszer Studnicka-féle módozata, Mallory-festés) tüntethető elő. Rendkívül finom fibrillákból áll, ezek hálózattá fonódnak össze a sejtek körül („rácsrostok“) s a lobulus tengelyében a vena centrálison tapadnak. Májsejtek. Polygonalis, legtöbbször ötszögű, felszínükön hárlyaszerűen megtömörült sejtek. Egyesek nagyobbak a többinél : ezek amitosisra készülő elemek s ennek eredménvekép elég gyakran találunk kétmagvú sejteket. A kerek, jól festődő magon s plastosomákon kívül még a következő dolgok vannak a sejt testében : 1. Váladék-capillarisok. 2. Glykogén-rögök ; frissen erősen fénytörők, vízben oldódnak, alkohollal rögzíthetők s ilyen állapotban jod-jodkalival mahagonibarnára festődnek. 3. Zsírcsöppecskék. 4. Epefesték-rögök, sárgák vagy barnák, rendszerint egy csomóban ; ezek adják a májnak a színét. A májsejtek gerendái egy vagy két sejtsorból állanak, egymással hálózatosán összefüggnek, a karélyocska perifériája felé oszlanak. Erek. A vena portae első ágai a máj metszéslapján mint kötőszövettől körülvett táglumenű érátmetszetek szabad szemmel láthatók. Ezek mindinkább kisebb, már csak nagyítóval látható ágakra oszlanak el, a karélyocskák közti vénákra : venae interlobulares. Ezek nagyszámban adják a karélyocska belsejébe benyomuló, már hajszálérszerű, finom ágakat, venae intralobulares, még pedig oly módon, hogy minden karélyocska- közti vena több lobulust lát el s minden lobulus több vena inter- lobularisból kapja ágait. A közönséges hajszálerektől az intralobularis erek több tekintetben különböznek : 1. Tágabbak náluk (9—12 í* átmérőjűek). 2. Csak endothelmagvak mutathatók ki
