Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Táplálókészülék - Máj
129 kilépő hasi aortával érintkezik, s ennek némi nyoma is látszik rajta, impressio diaphragmatica és aortica alakjában. A jobbkarélyon felül, a vena cava jobbszéle mellett, a has- hártyanélküli területen a mellékvesének élesen elhatárolt be- nyomatát, impressio suprarenalis, látjuk, ez alatt a vese két felső harmadától származó benyomatot, impressio renalis. A vese alsó harmada már nem érintkezik a májjal, mert ennek alsó felszíne itt már ferdén előre húzódik. A két szerv közt ily módon zug keletkezik, melybe a vastagbél jobb görbülete, flexura dextra s. hepatica coli, nyomul, szintén sekély benyomatot, impressio colica, okozva a májon. Szövettani szerkezet. A máj szerkezeti typusa szerint belső elválasztású mirigy : tömött hámszerv, melyet a vena portae dús eloszlásai hálóznak át, s melyet az utóbbinak praecapillaris ágai karélyocskákra, capillaris ágaj pedig a karélyocskákon belül a többi endokrin mirigyhez hasonlóan hámsejtkötegekre osztanak fel. Az erek veszik fel a máj incretumát, a cukrot, míg az exokrin elválasztás terméke, az epe hálózatos, falzatnélküli intercellularis váladékcapillaris-rendszerbe gyűlik. Ezekből az epe a karélyocskák közt futó finom, már saját falzattal bíró epe- csatornácskákba jut, amelyek végül egy erősebb, az epét a májból kiszállító csővé, a májvezetékké, ductus hepaticus, egyesülnek. Mint valamennyi belső elválasztású mirigyre, a májra is jellemző a kötőszövet csekély szerepe a szerv felépítésében. Sajátszerűsége a májnak, hogy mindkét váladékát csaknem egyedül vénás vérből — a vena portae véréből — készíti. Lobuli. A kapugyüjtőér ágainak eloszlásmódja szabja meg a májsejteknek kis elemi részekbe, a májkarélyocskákba, lobuli hepatis, való csoportosulását. Ez csak nagyítóval látható szerkezet, szabad szemmel nézve úgy a felszínén, mint átmetszeti lapján — a durvább erek (vena portae és venae hepaticae ágai) tátongó lumenéit nem tekintve — egységes, homogén állományúnak látjuk a májat. A májkarélyocska typusos alakjában gyüszüalakú, csakhogy tömött test : egyik végén legömbölyödött, másik végén („hasisán“) harántul levágott prisma. Hosszában 2 mm, harántul 1 mm átmérőjű. De nem minden karélyocska ilyen szabályos alakú, van sok szabálytalan idomú is. A karélyocskákat az emberen csak tökéletlenül választja el egymástól az interlobulafis kötőszövet ; nem is alkot összefüggő sövényeket közöttük, hanem csak ott halmozódik fel csillagalakú, az interlobularis vénákat és epecsatornácskákat beburkoló csomókká, ahol há9 Í Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatómiája. II.
