Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Táplálókészülék - Végbél
118 lasztja el, melybe, fenekének leszámításával, a szigmabél hu- rokja s ileumkacsok szoktak benyomulni. A hashártyanélküli darabon a végbél ampullaris része szorosan hozzáfekszik a hólyag fenekéhez, tőle csak fascia által (fascia rectovesicalis) elválasztva, s közvetlenül érintkezik itt a hólyagfenékhez erősített képződményekkel : az ondóvezeték (ductus deferens) végső, ú. n. ampullaris részével és az ondóhólyagokkal (vesiculae seminales), továbbá a hólyag alatt a prostata egész hátulsó felszínével. Orvosi szempontból igen fontos ez az érintkezés : az említett képződmények kóros elváltozásai a végbél felől digitalis vizsgálattal megállapíthatók, sőt bizonyos kezelések is alkalmazhatók ezen az úton. A prostata alatt a végbél irányt változtat és hátrafelé hajlik. Itt a musc. levator ani nyalábjai veszik körül széles övvel, hurokszerűen, s legalsó végét a musc. sphincter ani externus tartja összeszorítva. A végbél ezen izomköpenyegével együtt kétoldaliétól zsírszövetbe van ágyazva : a spatium ischiorectale zsiradékába ; hátul szalag, lig. anococcygeum, köti oda a farkcsont csúcsához, elől izomzat és merev, tömött kötőszövet (centrum perinei) választja el a gát középső részén a húgycső bulbusától. Nőben a végbél hashártyás részét a Douglas-üregbe lógó bélhurkok (szigmabél, ileumkacsok) választják el az előre dőlt méhtesttől és méhnyaktól ; a hátulsó hüvelyboltozattal, bár ezt meg a hashártya fedi, a végbél már közvetlenül érintkezik, mert a bélkacsok nem érnek le a Douglas-üreg fenekéig. A has- liártya alatti részén szoros érintkezésbe jut a végbél a hüvely felső részének hátulsó falával, s itt közösen veszi körül a két szervet a musc. levator ani, de lejebb e contactus megszűnik, mert a hüvely előre, a végbél hátrafelé fordul, s így közéjük egy oldalról nézve háromszögletű, ékalakú, izmokból és kötőszövetből álló, merev szövetű rész, a septum recto-vaginale nyomul, melynek alapja a gát, perineum. Nyálkahártya. A szigmabél és végbél határán kivételesen előfordul egy kis félholdalakú redő, plica recto-romana, a jobboldalon, rendesen azonban mi sem jelzi e határt. Innen lefelé sima a nyálkahártya kb. a végbélnyílástól 10 cm-nyire levő pontig : itt a végbél baloldalán félholdalakú redő nyomul elő, plica transversalis recti superior,1 s 3—4 cm-nyire alatta egy másik hasonló ránc, de a jobboldalon, plica inferior. Az esetek egy részében 1 Kohlrausch-féle fedő, Houslon-féle billentyű, stb.
