Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)

Táplálókészülék - Végbél

119 még egy harmadik legalsó, baloldalt elhelyezett redőt lehet találni. E redők az egész falzatnak betüremkedései s nekik a végbél külső felszínén barázdák felelnek meg ; húzással azon­ban nem simíthatok el a hosszanti izomzat aránylagos rövid­sége miatt. A haránt redőktől caudalisan ismét sima nyálkahártyarész következik, s alább, már a végbélnyílás közelében, hosszanti ráncok, a Morgagni-oszlopok, columnae rectales Morgagni. A végbélnek alsó sima, övszerű területéről, az anulus haemorrhoidalisról indidnak el, külön-külön mindegyik három­szögletű, néha szemölcsszerűén előálló kiszélesedéssel ; a szom­szédos redők alapjai közt az anulus haemorrhoidalis ívszerű, ki­vájt éllel határolódik el felfelé, s ezen élek fölött a végbél fala gödröcskéket, sinus rectales, alkot. Már Morgagni tudta, hogy e gödröcskék fenekén a végbél nyálkahártyája helyenként szűk tömlőcskékké vagy csatornaszerű járatokká mélyed, canaliculi Morgagni. A Morgagni-redők száma 8—10, magasságuk néhány centi­méter. Vannak hosszabb és rövidebb redők ; felfelé mindinkább elmosódnak. Csak a nyálkahártya ráncai s ezért a végbél falza- tának kifeszítésével nem simíthatok el egészen. Állítólag hosz- szanti simaizmok futnak bennük. Izomréteg. A végbélnek mindkét izomrétege erős fejlődésű, amit a bélsárürítésnél (defaecatio) kifejtett működésük tesz ért­hetővé. A belső körkörös réteg legalul nagyfokban megerősö­dik ; e megvastagodott részét külön musc. sphincter ani internus- nak nevezzük. Nem tévesztendő össze a harántcsíkos izomros­tokból álló musc. sphincter ani externus-szal, mellyel a gát le­írásakor fogunk foglalkozni. Ez lejebb helyezkedik el, felső széle nem is éri el a belső sphincter alsó szélét ; már nem is a végbelet, hanem a végbélnyílást veszi körül. — Nagyon sok szerző azt állítja, hogy a végbélnyílás felett 5—8 cm-nyire, a harántredők magasságában még egy kb. 1 cm széles gyűrü- vagy félholdalakú megerősödése van a körkörös izomrétegnek : a musc. sphincter ani tertius v. Nélaton-féle1 izom. Ez akadá­lyozná meg tónusával a székelések közti időben a bélsár leszál­lását a végbélbe. Űgv látszik, nem állandó ; én magam sohasem láttam. A külső hosszanti izomréteg szintén erősödik lefelé. Egy elülső és egy hátulsó széles erősebb sávból áll, a taeniák folyta­1 Nélaton, A., párizsi sebész, 1807—1873.

Next

/
Thumbnails
Contents