Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Táplálókészülék - Vékonybél
106 duodenum és jejunum lemezszerű bolyhaibán a csatorna néha kettős. E csatornába jutnak a bélpépből, chymus, felszívott zsírok, míg a táplálék egyéb alkotórészeit a bolyhot elég sűrű hajszálérhálózattal átszövő erek veszik fel. Ügy a felszívódást mint a megtelt tengefycsatorna centripetalis kiürülését előmozdítják a hoholy stromájának tengelyrészében hosszirányban futó simaizomsejtek ; ezek a muscularis mucosaeból hajolnak fel. A stroma a hám határán finom hártyává, a boholyhártyává tömörül. Mirigyek. A bolyhok közt nyílnak a bélmirigyek vagy Lieberkühn-féle mirigyek1, glandulae intestinales. Megvannak ezek az egész bélcsatornán, a pylorustól a pars analis rectiig. Rendkívül szabályos, keztyüujjszeru egyszerű csöves mirigyek .; a csövek a bél felszínére függőlegesen állnak. Egymástól csak nagyon kevés kötőszövet választja el őket ; ez alkotja a boholy- stromával együtt a nyálkahártya tunica propriáját. A bélmirigyeket a felszínes hámhoz hasonló hengerhám béleli ki, elszórt kehelysejtekkel, de a hengersejteken a cuticula csak a mirigy felső részében van meg, lejebb eltűnik s emellett a sejtek valamivel alacsonyabbak is. A mirigycső fenekén durván szemcsézett, nagyobb, savanyú festékekkel erősen festődő sejteket látunk : Paneth-féle se|tek. Csak ezekre mondhatjuk határozottan, hogy mirigysejtek, a mirigy többi részének nem mirigyszerű, hanem másféle jelentőséget tulajdonítanak. Megemlítettük, hogy a bolyhok hámjában sohasem találni mitosi- sokat ; a Lieberkühn-mirigyek felső 2/Vában ellenben frissen rögzített anyagon mindig találunk ilyeneket. Ezen a két tényen alapszik az a felfogás (Bizzozero), hogy a Lieberkiihn-krypták nem is annyira mirigyek, mint inkább gócpontjai a hámszaporodásnak. Innen regenerálódik a bolyhoknak a béltartalommal való érintkezés folytán állandóan lekopó hámja. Még inkább áll ez a vastagbél Lieberkühn-kryptáira, amelyekben még Paneth- sejtek sincsenek. b) Submucosa. A nyálkahártya és submucosa határán terül el a keskeny muscularis mucosae ; a legtöbb heh'en kétrétegű : belső körkörös és külső hosszanti rétegből áll. A submucosát lazán elrendezett kötőszöveti nyalábok és rugalmas rostok alkotják ; benne vérér- és nyirokérhálózat, továbbá egy idegsejtekkel megrakott sympathicus idegrostfonat, a plexus submucosus s. 1 Lieberkühn, N., berlini orvos, 1711—1756. — A bélmirigyeket valójában nem L. fedezte fel, hanem Malpighi (1688), s már részletes leírójuk is akadt L. előtt : Galeati nevű bolognai orvos (1686—1775).
