Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Táplálókészülék - Vékonybél
102 terica superiorból. E két ág a duodenum és hasnyálmirigy közti barázdában felülről és alulról egymásfelé haladva anastomosál egymással ; az így keletkezett ívből erednek a duodenum elülső és hátulsó felszínén eloszló ágak. A vénák hasonlóképen viselkednek ; valamennyien a v. portáéba nyílnak. A nyirokerek, a duodenum elülső és hátulsó felszínéről jőve, két nyirokcsomócsoportba szájadzanak : a lymphoglandulae pancreaticae supe- rioresbe (a hasnyálmirigy fejének felső szélén) és a lgl.-ae pan creatico-duodenalesbe (a duodenum és a hasnyálmirigy közti barázdában). 2. Jejuno-ileum. A jejuno-ileum másik neve intestinum mesenteriale, a bélfodorra (mesenterium) való tekintettel, mely e hosszú bélrészletet • a gerincoszlophoz erősíti, de lazán, elmozdíthatóan. Felső részét éhbélnek, jejunum-nak (jejunum = éhgyomrú, mivel e bélrész* letet a holttesten állítólag üresnek találjuk), alsó részét csípőbélnek, ileiim-nak nevezzük ; de a két rész közt pontos határ nincs, csak hozzávetőleges topographiai felosztás ez. Működés. A jejuno-ileumban a bélnedv emésztő hatása érvényesül s emellett a duodenumból a béltartalommal lejutott epe és hasnyál folytatja chemiai szerepét. A béltartalom itt félig folyékony, pépszerű : chijmus. Legfontosabb szerepe a jejuno- ileumnak azonban a felszívódás, resorptio terén van. A megemésztett táplálóanyagok a bolyhok és redők által terjedelmében megnövekedett nyálkahártya hámján keresztül bejutnak a boly- hok stromájába ; itt a szervetlen sók, fehérjék, szénhydratok a vérerek által vétetnek fel s ezek útján a v. portáéba jutnak, a zsírok pedig elszappanositott alakban a boholy axialis chylus- erébe. Az ember vékonybeléből 2—5 méter hosszú darabot lehet nagyobb kár nélkül eltávolítani. Lefutás. A jejuno-ileum szabálytalan hurkokba szedődve tölti meg a hasüregnek a bordaiveket harántul összekölő vonal alatti részét ; ezeket bélkacsoknak vagy bélhurkoknak, ansae intestinales, nevezzük. Mail szerint (1897) hat főhurok, s ezek mindegyikén másodlagos kisebb hurkok különböztethetők meg. A bélhurkok elrendeződése meglehetősen szabálytalan és változó, mégis valamelyes typus kibontakozik az elhelyezésükben. Az első hurkok inkább harántul futnak s a hasüregnek felső és bal részét foglalják el. Az utána következők mindinkább a függőleges irányba térnek át ; az elsők a máj alatt, jobboldalt, felül helyezkednek el, az utánuk következőket a hasüreg középrészében találjuk, a végső hurkok a hasüreg jobb alsó részében s
