Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Táplálókészülék - Vékonybél
101 Kifejlődött állapotban a duodenum felső részének leszámításával teljesen retroperitonealis, hashártyaboríték nélküli bélrészlet ; a pars superiort is csak a gyomor felé eső felében vonja be a hashártya elől és hátul, jobbfelében már csak az elülső felszínén van serosa. Itt lép a duodenumhoz felülről a frontalis elhelyezésű lig. hepatoduodenale (mesoduodenum .anterius). A duodenum rögzítéséhez hozzájárul egy kis simaizom, a Treitz felfedezte (1853) musculus suspensorius duodeni is. A rekesz bal száráról, az art. coeliaca és mesenterica superior tövét körülvevő kötőszövetből kiindulva s háromszögletűen kiszélesedve a flexura duodenojejunalis csúcsához s a pars ascendens duodenihez megy, melyeknek hosszanti izomzatába olvad bele. 10 eset közül 9-szer van jelen. Falzat. A duodenum a vékonybél legtágabb része : falzata vastagabb a jejuno-ileuménál, mert submucosájába elég széles külön mirigyréteg, a Brunner-mirigyek, glandulae duodenales, rétege helyezkedik. E mirigyek jellemzők a duodenumra. Nyálkahártya. Belső felszínét megtekintve, rajta — a felső szöglettől kezdve —. a vékonybélre jellegzetes harántredőket, plicae circulares, látjuk. A leszálló rész baloldalán ezeket 2—3 cm hosszú függélyes redő, plica longitudinalis duodeni, keresztezi. Ennek az alsó végéhez közel kis kiemelkedés, a papilla duodenalis major tetején nyílik a közös epevezeték s a hasnyálmirigy kivezetőcsöve. Az esetek egyik felében a két kivezetőcsőnek két, szorosan egymás mellett levő pontszerű nyílás felel meg a nyálkahártya felszínén, ilyenkor laposabb is a szemölcs, a másik felében (48%-ban) a papillában kis nyálkahártyával bélelt üreg van, diverticulum duodenale s. Vaterd, s ebbe szájadzik a két cső ; ilyenkor a mucosa felszínén csak egy nyílást látunk. A papilla major a leszálló rész baloldalán, felső és középső har- madanak határán, a pylorustól 11 cm-nyire van. A papilla major felett kb. 2 cm-nyire, s kissé az elülső fal felé eltolódva, már nem a hosszanti redőben látjuk az apró papilla duodenalis minor s. caruncula Santorini-t1 2, a nem állandó ductus pancreaticus accessorius szájadzásának helyét. Erek. A duodenum verőereit két helyről kapja : az art. pancreaticoduodenalis superiort az art. gastroduodenalisbó! (coeliaca) s az art. pancreaticoduodenalis inferiort az art. mesen1 Vater, A., az anatómia és növénytan tanára a wittenbergi egyetemen, 1684—1751. 2 Santorini, G. D., velencei anatómus, 1681—1737.
