Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
94 brum glenoidalé-val. Ily viszonyok közt két más szempont kíván itt külön gondoskodást, nevezetesen az exponált ízület védelme s a csak lazán odafűzött karcsontnak megbízható rögzítése a vállövhöz. Az első célt a „másodlagos ízvápa“ vagy fornix humeri szolgálja, melyet a karcsont feje felett védő ereszként kifeszülő erős ligamentum coracoacromiale alkot a lapocka két nyúlványával, a coracoiddal és különösen a széles acromionnal együtt. Az ezek által határolt, izmokkal kipárnázott térben végzi egy nyálkatömlő, a bursa subacromialis által megkönnyíteti mozgásait a karcsont feje. Az iziilet szilárd egybetartására a levegőnyomáson kívül az a körülmény fontos, hogy az ízületet csaknem minden oldalról izmok veszik körül, ezek szorítják tónusukkal az ízfejet az íz- vápába ; inas részeik több helyen össze is nőttek az izületi tokkal, amivel a hiányos rostos tokot erősítik vagy helyettesítik. Különösen áll ez a musc. subscapularisra, amely annyira összenőtt az ízülettel, hogy alig praeparálható le róla a tok megsértése nélkül. Hátul a muse, supra- és infraspinatus inai jutnak az ízülettel hasonló viszonyba. Ez az összenövés a redőképződés megakadályozása szempontjából is fontos. Az izmok csaknem teljes köpenyeget alkotnak az iziilet körül ; csak a hónalj felé, a musc. teres major és a musc. subscapularis alsó széle között hiányos az izomköpenyeg ; e hely felől leeresztett kar mellett.be is hatolhatunk ujjunkkal az ízfejig, bár a hónaljnak éppen itt futó ér- és idegnyalábja megnehezíti ennek a kitapintását. A karok kimozdíthatóságát a tér minden irányában még nagy fokban növelik a lapocka forgásai, amelyeket karunknak majdnem minden mozgásakor még a vállizület mozgásai határértékének kihasználása előtt igénybe veszünk. A vállizület ki- ficamodásának nagy gyakoriságát — a ficamodásoknak csaknem a fele esik a luxatio humerira — nem annyira az Ízület lazasága és bizonytalan rögzítettsége, mint inkább a felső végtag exponált helyzete s az őt használata közben érő sok mechanikai inzultus magyarázza meg. Hogy az izmok teszik az iziilet fő összetartó factorát, ez legjobban abból tűnik ki, hogy a bénult kar könnyen kiemelhető Serpenyőjéből, vagy már önként is elhagyja helyét. A laza tok a fejen közvetlenül az izületi felszín széle mögött tapad, az ízvápán a labrum glenoidale élén. A tuberculum supraglenoidale a rajta eredő biceps-innal együtt még be van
