Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
r foglalva az ízületbe, míg a tuberculum infraglenoidale már rajta kívül esik. A synovialis két állandó kitüremkedést bocsát az ízület környezetébe. Egyik a bursa synovialis intertubercularis : kesztyüujjszerü kitüremkedés, mely a biceps inát kíséri a sulcus intertubercularisban egy darabon ; a másik a bursa synovialis musculi subscapularis, mely változó terjedelemben nyomul a lapocka s az izom közé, s gyakran közlekedik egy szomszédos kisebb nyálkatömlővel, a bursa mucosa subcoracoideá-xal. Az ízület különössége, bogy a musc. biceps brachii hosszú fejének az ina áthalad az üregén, laposan hozzásimulva az ízfej domborulatához. A magzatban az inat a synovialis hártya redő- szerű kettőzete fogja körül, ez azonban a fejlődés során felszívódik, úgyhogy a kifejlődött emberen az in legtöbbször egész szabadon fut az ízületben. Az emlősökön az in és az Ízület viszonya különböző. Egyeseken az in az ízületen kívül halad s egész sorozatot lehet arról összeállítani, hogy hogyan vándorol be az ízület belsejébe. Lelógó kar mellett az izületi tok a hónalj felé redőt vet, recessus axillaris, mely mint rezervredő a kar emelésekor elsimul. Erősítő szalagja a toknak csak egy van, a ligamentum coracohumerale. Széles, de a tok többi része felé nem éppen jól elhatárolt szalag, mely a processus coracoideus oldalsó szélén eredve a sulcus intertubercularisnak megfelelően megy le a két tuberculumhoz. Lelógó kar mellett merőleges helyzetű s rajta a végtag mintegy fel van függesztve (azért lig. Suspensorium hu- merinak is nevezik). Nyomásával a biceps inát barázdájában leszorítva tartja ; ezt a célt szolgálják különben a rostos toknak harántirányú, a barázdát áthidaló rostjai is. Mechanismus. A vállizület középfekvésekor, amikor a tok minden része egyaránt ellazult, a kar a törzsöktől 45°-nyi szögben rézsutosan előre és oldalfelé van elemelve s kissé medianfelé fordul. De a mozgások elemzésénél nem ebből a helyzetből, hanem a kar merőleges, a törzsökhöz simuló helyzetéből indulunk ki. A kar e helyzetből 90°-ra emelhető, de az emelésnek ez a teljessége csak a középfekvés síkjában aknázható ki, vagyis csak olyan síkban, amely se egyenesen előre, se egészen oldalfelé nem irányul, hanem a két irány közt a középhelyet foglalja el, abban a síkban, melyet az ízvápának anterolateralfelé tekintő helyzete szab meg. Minden más irányban kisebb az emelés lehetősége ; se előre (anteflexio), se oldalra (abductio) nem tudjuk karunkat a vállizületben a vállak magasságáig emelni az izületi tok egyes részeinek megcsavarodása s a hátulsó vagy elülső rotator-izmok megfeszülése miatt; hátrafelé (retroflexio) meg éppenséggel le95 . ✓ /
