Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
89 sen a váll emelése- és sülyesztésekor ; a kulcscsont lateralis végének gumószerű kiemelkedésétől oldalt kis gödröcske fenekén érezhető. A tok laza, erősítő szalaga csak a felső oldalán van, ligamentum acromioclaviculare. A tok alsó felszínének is vannak ugyan egyes hasonló irányú erősítő rostjai, de ezek alig mir nősíthetők külön szalagnak. Mechanismus. Ha a csontvázon felülről reátekintünk a vál- lak tájékára, látjuk, hogy a lapocka és a kulcscsont a vízszintes síkban szögletet alkot egymással. A szöglet két szára villaalakban fogja közre a mellkas oldalsó domborulatát, e szöglettel illeszkedik a vállöv, izmokkal kipárnázottan, a bordákhoz. Másik szöglete a két csontnak a frontalis síkban van, tehát elölről való megtekintéskor látható. Ez mintegy 90°-nyi, mert a kulcscsont vízszintesen, a lapocka függőlegesen helyezkedik el. Ennek a szögletnek a nyugalmi helyzetben mutatkozó fokától függ a vállak alakulása : ha a lapocka magasabban áll s a szöglet kevesebb derékszögnél, a váll magas, szögletes, ha a lapocka mélyebben helyeződik el s a szöglet nagyobb -90°-náI, a vállak lejtősek (humeri demissi). A lapockát helyzetében az izmok tónusa s a levegőnyomás rögzíti ; hogy az utóbbi egymagában a rögzítésre nem elegendő, az abból derül ki, hogy az izmok (serratus, trapezius, rhomboideus) bénulásakor a lapocka rendszerint kissé le- sülyed s medialis élével szárnyszerűen eláll a mellkastól (scapula alata). Mindkét említett szöglet változik a sternoclavicularis Ízület mozgásaikor, és kell is, hogy változzék, mert csak így tarthatja meg a lapocka a váll emelésekor, sülyesztésekor stb. a mellkashoz simult helyzetét. A mellkas vízszintes és függélyes domborulata szabja meg a lapocka mozgáspályáját, ehhez illeszkedik lapjával mozgásainak minden phasisában. S ezt csak az teszi lehetővé, hogy a kulcscsonttal izületes és szalagos s nem csontos összeköttetése van ; csontos egybeforradás mellett a clavicula bármily irányú mozgásánál a lapockának el kellene emelkednie a mellkastól, a váll emelésekor alsó szögletével kifelé, előremoz- dításakor vertebralis szélével hátra és kifelé. A váll előreházásakor az angulus horizontalis hegyesebb lesz, miközben az acromion a kulcscsonttal való ízületében kissé hátrafelé csúszik, hátralnízásakor ellenkezőleg nagyobbodik a szög s az acromion előre tolul. A váll emelésekor a frontalis szöglet lesz hegyesebb, sülyesztésekor tompább. E helyzetváltozások tengelye az acromioclavicularis Ízületben volna, ha a lapocka mindig megtartaná függőleges helyzetét. Az izmok elrendeződése
