Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)

Csontvázrendszer

hatalmas izmok rögzítik, amelyek hátul a gerincoszlopon s elöl a bordákon eredve antagonista hatásukkal fixálni tudják. Más viszonyokkal találkozunk az alsó végtagnál ; itt a stabi- litas a főelv : a medenceöv egységes csont, s ezt úgy a ventralis, mint a dorsalis oldalop szilárd összeköttetések rögzítik, a ventra­lis oldalon a túloldali övcsonthoz, a dorsalis oldalon nagyobb kiterjedésű és csaknem mozdulatlan, merev ízületben a törzsök vázához. így a medenceöv alkotórészévé lesz egy egységes, szi­lárd constructiónak, a csontos medencének. A dorsalis és ventra­lis oldal határán fűződik a medenceövhöz a szabad végtag első szakaszának csontja, a combcsont, ez is jóval kevésbbé mozgé­kony Ízülettel, mint a vállövhöz a felkarcsont. S ne higyjük, hogy ezt a különbséget csak az embernek teljesen kifejlődött ortho- skeliája okozza. Megvan ez az emlősökön általában, azokon is, amelyek elülső végtagjaikat csak a test tovamozdítására használ­ják, amelyeknél tehát látszólag alig van különbség az elülső és hátulsó végtagok használata közt, jeléül, hogy a két pár még­sem egészen egyforma mechanikai jelentőségű, s a caudalis vég­tag mégis csak szilárdabb és fontosabb támasztéka és tovamoz­dító eszköze a törzsöknek az elülsőnél. Még egy homologiára kell reámutatnunk. A vállöv a szegy­csonthoz fűződik ; ezt pedig fejlődése alapján fíugé-val együtt a bordák képződményének tartjuk. Tehát mondhatjuk, hogy az öv és a törzsök váza közti összeköttetést a bordák közvetítik. S így van ez a medenceövön is, mert a keresztcsont mássa laterá­lisa, melyhez a medenceöv rögzítődik, nem egyéb, mint a ke­resztcsonti bordák csökevényes, összeforradt maradványa. A kulcscsont, clavicula1, S-alakban görbült, karcsú, hoss kemény állományú vázrész. A csontváz legexponáltabb elemj^ egész hosszában csak a bőr fedi ; ezért olyan gyakoriak a törései is : a csonttörések 16%-a esik a kulcscsontra. Két végrésze közül az egyik a szegycsont markolatának incisura clavicularisával izesiil, rostporcogós lemez közbeiktatásával : extremitas sterna­lis, a másik a lapocka acromionjához illeszkedik, szintén ízület­1 A középkori kilincsek, amelyeket clavisnak neveztek, ilyen alakúak voltak. A felső végtag csontjai és Ízületei. 1. Vállöv. a) Kulcscsont. Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatómiája. 6

Next

/
Thumbnails
Contents