Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
A VÉGTAGOK CSONTJAI ÉS ÍZÜLETÉI. Minden gerinces állatnak két pár végtagja van : egy pár a törzsök cranialis, egy pár a törzsök caudalis végén. Az emberen ezeket felsőknek és alsóknak (extremitates superiores et inferiores) nevezzük. Az elülső és hátulsó végtagoknak egyforma a tagolódásuk ; ugyanazokból a szakaszokból állanak, de ezeknek a belső felépítése, akár a csontvázat, akár a .többi alkotórészt tekintjük, csak nagyjában egyforma, a részletekben nagyok az eltérések s helyenként nehéz az analógiákat az egymásnak helyzetük szerint megfelelő részek (pl. a kéztő- és lábtőcsontok) közt felállítani. A végtagok a test ventralis részének a képződményei izomzatúkkal és beidegzésükkel együtt. Plurisegmentalis képződmények : több testszelvény produktumai. Csontvázuk két részből áll : egy a törzsökkel való összeköttetésre szolgáló, s elhelyezése szerint még ahhoz is tartozó szakaszból, ezt a felső végtagon vállövnek, cingulum humeri, az alsón medenceövnek, cingulum pelvis, nevezzük, s a szavad végtagból. Az utóbbi három, egymással ízületben összefűzött szakaszra oszlik ; ezeknek vázrészei distalis irányban számban növekednek : a kar és a comb (brachium, femur) csak egy csontból, az alkar és lábszár (antebrachium, crus) kettőből, a kéz és lábfej (manus, pes) több, részben apró, részben valamivel hosszabb, karcsúbb csontból áll. A vállövet két különálló csont alkotja : a ventralis elhelyezésű kulcscsont s a háti oldalon elhelyezett lapocka ; egymással ízülettel és szalagokkal függnek össze, mozgékonyán. A vállöv szabadon az izmok közé van iktatva s a törzsökhöz csak igen kis helyen, a kulcscsont sternalis végén kapcsolódik, itt is mozgékonyán. Ennek köszöni nagyfokú mozgékonyságát, mely7 tér mészetesen kihat a hozzá kapcsolt szabad végtagra is s lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy7 karunkat és kezünket a tér minden irányúban szabadon használhatjuk s vele testünk minden pontját elérhetjük. De a vállövnek nemcsak mozgékonyságra van szüksége, hanem rögzíthetőségre is, hogy szilárd kiindulópontját alkothassa a szabad végtaghoz menő izomzatnak : helyzetében
