Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
79 egészen sagittalisan áll. Az első esetben a lejtősen leeső elülső bordarészek emelkedése a mellkasnak csak sagittalis tágulását eredményezné, a másikban egyedül csak harántirányú tágulását. De a forgástengely a valóságban a két szélső helyzet közti középhelyzetet foglalja el, s így rotatiós mozgása sagittalis tágulást is, harántirányút is eredményez, még pedig már a 7. bordától kezdve egyenlő fokút. A haránttágulást növeli a bordaporcogók kiegyenesedése és emelkedése. Mindkét irányban erősebb a mellkas tágulása a thorax alsó, mint a felső részén a hordák nagyobb hosszúsága és rézsútosabb helyzete miatt. A nő lélegző-typusát az magyarázza meg, hogy nála a felső bordák az alsókhoz viszonyítva hosszabbak, mint a férfin. A mellkas nyugalmi állása nem felel meg a kilélegzési állapotnak, hanem a belélegzés kezdeti szakaszának. A kilélegzés végén a hasizmok lehúzzák a bordaporcogókat, ellenállásuk legyőzésével ; a húzás megszűntével a hordák rugalmasságuknál fogva a szegycsonttal együtt a belélegzés kezdetének megfelelő helyzetbe térnek vissza.
