Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
78 tehát a vízszintes síkban rézsutosan elölről hátra és lateralis irányban halad ; a kétoldali tengely meghosszabbítva a csigolyatest előtt kereszteződik. A két ízfelszín közül az egyik a horda csúcsán, a másik az oldalán van, hasonlóan a radius két ízfelszínéhez. E tengelykörüli forgáson kívül az iziilet kis függélyes eltolódást is megenged, ez azonban kis terjedelme miatt elhanyagolható. A bordacsontnak az angulusig terjedő első része a másik, sokkal hosszabb résszel szögletben találkozik ; ennek az a következménye, hogy az első darabnak a saját tengelye körül történő forgó mozgása a másiknak nagy kitérésű emelkedő és sii- lyedő kimozdulását okozza. Bár az első rész mozgásai csekélyek, e mozgások nagy kilengést eredményeznek az elülső rész hosszú transmissiós karja révén, annál nagyobbat, minél hosz- szabb a borda, s minél távolabb esik a mozgó pont az angulus- tól. A bordacsontok ventralis vége ívben mozog felfelé, előre és oldalfelé. A bordák mozgásai főkép a be- és kilélegzésben szerepelnek. Belélegzéskor a mellkas három irányban tágul : függőlegesben, sagittalisban és harántban. A függőleges irányban való tágulást a rekesz oldaldomborulatának lelapulása s mély belélegzéskor a gerincoszlop mellkasi részének kiegyenesedése okozza ; ezeket most figyelmen kívül hagyhatjuk. A sagittalis síkban való tágulást a bordacsontok ferdén leszálló irányából érthetjük meg ; a nyakrész forgásakor a bordacsontok emelkednek s ívben mozgó elülső végük az emelkedéssel együtt távolodik a gerincoszloptól. E távolodás fokozatosan csökken az alsó bordáktól a rövidebb és kevésbbé lejtős felsők felé ; ez legszebben a bordákkal együtt járó szegycsonton látható, mely nemcsak emelkedik a bordákkal együtt belélegzéskor, hanem alsó részével előre is billen, miközben az angulus Ludovici ellaposodik. Az emelkedés folytán a bordaporcogók szögletei kissé ki- egyenesednek s a szegycsonttal való szögletük tompább lesz, egyúttal meg is kell kevéssé csavarodniok ; ezzel a porcogok kissé megnyúlnak s kifelé tolva a bordacsontot, hozzájárulnak a mellkas harántirányú tágításához. Ebből értjük, hogy miért nehezíti meg annyira a mellkas inspiratiós és exspiratiós mozgásait a bordaporcogók megmerevedése és elmeszesedése. De a bordák emelkedésének másik következménye is van : a mellkasnak a frontalis síkban való tágulása. Ezt a borda-csi- golyaizület forgástengelyének rézsútos elhelyezése magyarázza meg. Legjobban világíthatjuk meg ezt, ha abból a két képzelt esetből indulunk ki, hogy ez a tengely egészen harántul, vagy is»
