Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
77 A gyermek mellkasa fejletlen, alsó része tág az erősen fejlett máj miatt, felfelé klipalakban keskenyedik ; a mellkas rövid, hordóalakú, oldalai domborúak, a bordák vízszintesebb járásúak. Csak a nemi éréskor veszi fel a tüdők erősebb kifejlődésével végleges idomát, miközben a bordák mindinkább leszáll- nak (descensas costarum). A senilis mellkas éppen ellenkezője a gyermekkorinak : a bordák igen lejtős elhelyezésűek, az incisura jugularis mélyen áll, a bordaközök tágak, a mellkas hosszú és lapos. Ezen alak keletkezésében egyforma része van a borda- poreogók elmerevedésének s a bordákat emelő izomzat gyengülésének. Nagy hatása van a mellkas idomára, különösen nőkön, de nem ritkán kisebb fokban a férfiakon is, a^ruhaviseletnek. A fűzőnek hosszú időn keresztül folytatott túlzó használata a mellkas alakját eltorzítja ; alsó része összeszorul, a bordaívek felszálló részei közelednek egymáshoz, egymást el is érhetik, sőt az egyik a másikra reá is tolódhat, minek folytán az angulus infrasternalis megkeskenyedik, sőt néha egészen el is tűnik. A kardnyújtvány hol a bordák előtt, hol mögöttük talál helyet, a mellkas alsó része jóval keskenyebb lesz.1 Az egyéni különbségek közül két oly formát ragadunk ki, amelyek már az ép és kóros közti határon állanak. Az egyik a thorax paralyticas vagy phthisicas, a másik a thorax inspiratorius vagy emphysematicus. Az elsőnél a mellkas felső része elől keskeny és lapos, a tüdőcsúcsok tájéka besüppedt, az angulus Lu- dovici alig kifejezett, a mellkas felső bemenete megszűkült, különösen sagittalis átmérőjében. A másik alak leginkább a tüdőkitágulással (emphysema) kapcsolatban fordul elő : a mellkas ennél elől és kétoldalt domború, hordóalakú. A bordák és csigolyák közti Ízületek mechanizmusa. A bordák vertebralis vége s a csigolyák közt levő két Ízületet (articulatio costovertebralis és costotransversalis) physiologiai egységnek vehetjük, közös egytengelyű, rotatiós ízületnek, melynek forgástengelye a bordanyak hossztengelyével esik egybe, 1 A fűző mérsékelt használata nem esik orvosi szempontból kifogás alá, sőt a legtöbb nő testalkata megkívánja a fűzőt : a mellkas és az alsó részében elhelyezett zsigerek (máj, gyomor) mérsékelt elváltozásai sem veendők nagyon komolyan, mert ezek az alakváltozások lassan fejlődnek s a szervezetnek van ideje hozzájuk alkalmazkodni. Csak a túlzások szolgálnak reá az orvos kifogásaira és intő szavára ; ezek ellen szólalt fel már nemcsak számos orvos, mint pl. a híres Soemmerring 1793-ban megjelent philippikájában. hanem már a klasszikus ókor vígjátékírója, Terentius is.
