Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
76 csontos mellkas/ mint említettük, ovalis alakú ; hátulsó domborulatát a gerincoszlop háti görbülete okozza, elől a szegycsont rézsútos állása miatt növekszik lefelé a sagittalis átmérője, s csak az alsó bordákon csökken. A mellkas keresztmetszete vesealakú ; dorsalis részébe erősen bedomborodnak a csigolyatestek. Mellettük kétoldalt mély es széles vályúk tágítják az üregét ; a ferdén hátrairányuló ha- rání nyúlvány ok és bordanyakak, továbbá a bordák hátulsó részeinek erős görbülete okozza ezeket. A tüdők alsó lebenyei helyezkednek hátulsó zömök részükkel e vályúkba, ezért sulcus pulmonalis-oknuli nevezzük őket. A bordacsontok legyezőszerű elrendeződésűek ; valamennyi ferdén leszáll, de az alsó bordák erősebben, mint a felük Ez az elrendeződés növekszik a gerincoszlop mellkasi részének kiegyenesedésével, ami pl. minden mély belélegzéssel is együtt jár. A bordaközök a 4.-től kezdve hátul keskenyebbek, elöl tágulnak ; legszélesebb helyük a csont és a porcogó határán van ; a bordaporcogók közt a szegycsont felé megint szűkülnek. Legtágabb a 3. bordaköz, lejebb a bordák mind keskenyebb közökben futnak, ezért nehezebb itt a megszámlálásuk az élő emberen. A bordaporcogók a 7.-ig fokozatosan hosszabbodnak, azontúl gyorsan rövidülnek. A 3.-tól kezdve rézsutosan felszállnak ; a megtörés helye a 4. és 5. bordán még a csont és porc határára esik, de már a 6.:—10,-en -magára a porcogóra : ez egy kis darabon még a bordacsont irányát folytatja s csak azután kanyarodik fel hirtelen a szegycsont széléhez. Az osteothorax idoma változó ; alakjára sokféle körülménynek van hatása. Először a nemnek. A nő mellkasa aránylag kisebb s különösen rövidebb, mint a férfié ; bordái karcsúbbak és kevésbbé rézsutosan szállnak le. De ez leginkább csak a mellkas alsó felére vonatkozik ; felül a mellkas aránylag még tágabb és domborúbb, s a nő 1. és 2. bordája hosszabb, mint a férfié. Hogy a nő egész mellkasa mindamellett felső részében keskenyebbnek, vállai gyengédebbnek és lejtősebbnek látszanak, ennek a gyengébb fejlődéséi vállöv és vállizomzat az oka. A nő vázolt mellkasidomával függ össze az ö' eltérő lélegzési typusa ; a férfi az inspiratióhoz inkább a rekeszét használja (abdominalis typus, hasi lélegzés), a nő inkább a bordáit (costalis typus, bordalélegzés). Alváskor, mikor a lélegzés intenzitása Vio-ére csökken, a lélegzés Mosso szerint (1878) mindkét nemben inkább costalis typusú.
