Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
iiikai jelentősége nincs s érdemtelenül viselte régebben a függesztő szalag (ligamentum suspensorium dentis) nevel. Érdekessége, hogy a csigolyaközti korongnak felel meg, ami már abból is kiderül, hogy az embryóban rajta halad át a chorda dorsalis, melynek maradványai még kifejlődött állapotban is kimutathatók benne. Néha porcos pálcát zár magába. A két iziilet íztokja meglehetősen laza. Különösen áll ez az alsóra, hol erre a lazaságra már azért is szükség van, mert a két ízfelszín, az atlasé és az epistropheusé, egyenlő nagyságú s e miatt az Ízület mozgásaikor tetemesen túllépnek egymáson és ki szorítják a tokot. A felső Ízületben ez nincs így, itt a bütykön nagyobb az ízfelszín, mint az atlas facies articularis superiorján. Á bordák. * A bordák (costae) karcsú, ívben hajlott, abroncsszerű csontok ; a mellcsigolyákkal s a szegycsonttal együtt a csontos mellkast (osteothorax), a lágyrészes mellkas (thorax) szilárdító vázát alkotják. Porcogós telepekből fejlődnek enchondralis esontosodással. A telep nem csontosodik el az elülső végéig, hanem egy elülső darabja porcogós marad ; ez a bordaporcogó (cartilago costalis), mely az os costale-1 rövidebb-hosszabb darabon kiegészíti, s a borda rugalmasságát nagyban fokozza. Az embernek 12 pár bordája van, de mint már hallottuk, nem ritkaság (6%), hogy egy 13. borda is csatlakozik ezekhez, másfelől azonban csökkenhet is a bordák száma a 12. bordának csökevé- nyes fejlődése vagy teljes hiánya folytán. Minthogy a szegycsont rövidebb a hordák sorozatánál, valamennyi borda nem érheti el porcogójával a sternum szélét. Csak a 7 felső borda, a „valódi bordák“ (costae verae, helyesebben sternales) érik el ; ezek közül is az alsók porcogóinak már erősen fel kell hajolniok, hogy odajussanak a szegycsont széléhez. A többi bordát „álbordák“-nak (costae spuriae s. asterna- les) nevezik ; köziilök a három felső a végén kicsúcsosodó porcogójával az előző bordához illeszkedik, vele a bordaivet, arcus costalis, alkotva, a két utolsó rövid porcos végével szabadon fül ki a hasizmok közt. Ezt a kettőt lebegő bordáknak, costae fluctuantes nevezik. Néha a 10. borda is lebegő borda, viszont a 8. is lehet „valódi“ borda. A bordák hátulsó vége a csigolyákkal való egyesülés érdekében megvastagodott, ez a fejecske, capitulum. A végén levő porcogós ízfelszínt a 2.—10. bordán egy taréj, crista capituli,
