Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
67 szögletben találkozó felső és alsó ízlapra osztja. A fejecske után következő rész, a nyak, collum, elölről hátra lelapított ; a középső bordákon éles felső széle van (crista colli). Az első bordán egyenesen oldalfelé halad, a többin ferdén hátra és lateralfelé. Külső végével a harántnyúlványhoz támaszkodik ; e nyúlvány nyal szalagoktól kitöltött rést fog közre, a spatium costotransver- sarium-ot. A bordanyakat hátulról nem lehet látni, mert a harántnyúlvány elfedi ; a nyak a fejecskével együtt a borda intrathoracalis része. A borda elülső, a mellüreg felé tekintő oldalán a nyak simán megy át a borda testébe, hátul a határt egy, szalagok és izmok tapadására szolgáló érdesség, a bordagumó, tuberculum costae, s alatta a harántnyúlvány csúcsának ízlapjával iziilő kis porcogós ízfelszín, facies articularis tuberculi jelzi. A bordatestnek (corpus costae) legerősebben görbült része a tuberculum után következő hátulsó darabja. Itt a bordának egy helyen csaknem szögletszerű megtörése van (angulus costae). Ezt a bordaszögletet az elülső felszínen nem igen látni, csak a hátulsón, hol kis függőleges taréj teszi szembetűnőbbé. Az angulus az 1. bordán egybeesik a tuberculummal, a 2.-on közvetlenül mellette van, a lateralis oldalán, a többin felülről lefelé mindinkább távolodik tőle. A bordatest két széle közül élesebb az alsó, különösen a borda középszakaszán ; a kiélesedést a belső felszínnek az alsó szél közelében futó barázdája, sulcus costae, okozza. A barázdában haladnak, védett helyzetben, a bordaközti erek, s az alsó szélen, kevésbbé védetten a bordaközti ideg. A bordacsont elülső szakaszában az erek és idegek elhagyják a bordát, a barázda elsimul s az alsó szél is tompább lesz. Az elülső vége felé a borda kissé kiszélesedik s kis kivájulatába fogadja a hozzá csatlakozó porcogót. Megemlítendő a 2. borda orsóalakú megvas- tagodása kb. a borda közepén (tuberositas costae secundae) ; a musculus serratus anteriornak egy erős csipkéje okozza. A többitől eltérő typusú az 1. borda. Csak az éle szerint hajlik, nem lapjára, mint a többi ; lapos felszínét felfelé fordítja. Az első mellcsigolyával s a szegycsont markolatával merev gyűrűt alkot ; csak igen rövid porcogós darab köti oda a szegycsonthoz. E gyűrű síkja rézsutosan előre tekint, úgyhogy elülső vége egy színvonalon van a 3. mellcsigolyával. Nem messze szegycsonti végétől az 1. bordán gyenge taréj által elválasztott két sekély, függélyes barázdát látunk ; a medialist a kulcscsontalatti vena okozza (sulcus oenae subclaviae), a lateralist sulcus arteriae 5*
