Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
65 talis síkban fel kell fűrészelnünk a gerincoszlop nyaki részét a nyakszirtcsonttal együtt, s félretéve a hátulsó darabot s eltávo- lítva a gerincvelőt és dura matert, hátulról kell kipraeparálnunk a szalagokat. A hátulsó hosszanti szalag alatt először a mindkét fejizületet beborító hártyaszerű membrana tectoriát találjuk. Nem egyéb ez a lig. longitudinale posterius mélyebb rétegénél ; a nyakszirtcsont belső felszínén ered. s az epistropheus testéig követhető. Ennek az eltávolítása után az erős ligamentum transversum atlantis tűnik szembe. Gyenge ívben halad az egyik massa lateralis belső érdességétől a másik oldal hasonló érdességéhez, bilincs- szerűen leszorítva a fognyúlvány nyakát s rögzítve azt az elülső atlasívtől körülfogott területen. Közte s a fognyúlvány közt kis synovialis hártyától s rostporcogós ízfelszínektől határolt izületi hasadék van, mely oldalt csaknem eléri a fognyúlvány elülső oldala s az elülső ív közötti izületi üreget. A harántszalag fel- és lefelé egy-egy gyengébb nyúlványt küld (appendix superior et inferior), a felső az öregük széléig, az alsó az epistropheus testéig ér ; ezekkel együtt keresztszalaggá (ligamentum cruciatum) lesz. A ligamentum transversum fontos szerepet- teljesít, mert megvédi a gerincvelőt a fognyúlvány részéről való összezúzatás ellen. Régente azt hitték, hogy akasztáskor a halál azáltal következik be, hogy a dens epistrophei összenyomja a gerincvelőt. Kiderült, hogy ez téves nézet, mert a ligamentum transversum sohasem szakad el ilyenkor s a fognyúlvány nem hagyhatja el helyét ; a halált más okozza. A két fiiggőlgees szár az előrehaj- lításnak gátló iényezője. Mélyebb rétegben találjuk az egész szalagkészülék legerősebb és legfontosabb szalagját, a szárnyszalagot, ligamentum alare. Rövid, erőteljes szalag ez, amely a fognyúlvány két oldalán s kissé a hátulsó felszínén ered s rézsutosan fel- és lateral- felé halad a nyakszirtcsont bütykeinek medialis-elülső oldalához. A szárnyszalagok nemcsak szilárd összekötő kapcsai a fejiziile teknek, amire annál alkalmasabbak, mivel az atlast átugorva a 2. csigolyától a nyakszirtcsontig mennek, tehát az egész izületi készüléket átfogják, hanem egyúttal a fej rotatiójának határait megszabó gátlókészülékek is, amennyiben a rotatio bizonyos fokán, reácsavarodva a fognyúlványra, ad maximum megfeszülnek s a további forgatást nem engedik meg. A ligamentum apicis dentis vékony, jelentéktelen, fonalszerű képződmény ; a fognyúlvány csúcsától a foramen occipitale magnum elülső szélének közepéhez megy. Semmi mechaLenhossék Mihály dr. : Az ember anatómiája. 5
