Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
mör klip alul, a homorú felül van, de. a kúpnak nincs meg az egész felszíne, -hanem csak két oldalsó, a maga helyén rögzített részlete van meg. Ha az epistropheus testének felső felszínén elhelyezett, egy háztető két oldalához hasonlóan lefelé divergáló két lapos ízfelszínt megtekintjük, azt látjuk, hogy a közepükön legtöbbször (nem mindig) egy igen gyenge frontálisán futó léc vonul végig, melytől az ízfelszín elülső és hátulsó fele lejtősen leesik. Az atlas alsó felszíne azonban nem követi ezt az alakot, hanem lapfelszín, vagy még inkább kissé domború. Ennek az a következménye, hogy a két felszín a fejnek egyenesen előre irányított helyzetében csak a középső léc mentén érintkezhet egymással ; elől is, hátul is keskeny rés kell, hogy szabadon maradjon, melyet synovia tölt ki. Az atlas s vele a fej e réseknek megfelelően valami keveset előre és hátra billenhet, vagyis a felső Ízületéhez hasonló biccentő mozgást végezhet, melynek terjedelme azonban Fick szerint legfeljebb 9°-ra rúg. Ha már most oldalra fordítjuk a fejünket, a vele együtt elforduló atlas ízlapja lecsúszik az epistropheus ízfelszínének lejtőjén, az egyik oldalon az elülsőn, a másik oldalon a hátulsón, s a fej oldalraforgatásából pörge irányú, spiralis mozgás lesz. Ennek az a következménye, hogy a fej félrefordítva valamivel mélyebbre sülyed a gerincoszlopon s a test hosszúsága 2.5 mm-rel csökken. Erről abból győződhetünk meg, hogy a falhoz állított ember feje tetejéhez s egyúttal a falhoz odaszorított derékszögű mérőeszköz elveszti contactusát a fejjel, ha a vizsgált egyén oldalra fordítja a fejét. A rotatiós mozgás kissé szabadabb hátrahajlított fej mellett, a szárnyszalagok ellazulása folytán. Ezek ugyanis fő korlátozói a rotatiónak. A fejizületek szalagkészülékének leírását annak a két hártyának a megemlítésével kezdjük, amelyek kitöltik a nyakszirt- esont és atlas között elől és hátul szabadon maradó elég tág hézagot (membrana atlanto-occipitális anterior et posterior). Az elülsőt a középen a már említett keskeny szalag, a lacertus medius erősíti. A hátulsó hártya magasabb és jóval gyengébb az elülsőnél ; az öregük széle alatt az arteria vertebralis fúrja át s ugyanazon a helyen tér ki rajta a nervus suboccipitalis. E hártya a többi csigolya ligamentum intercruraléjának felel meg. Hasonló, csak alacsonyabb hártya van hátul az atlas és epistropheus között is. A tulajdonképeni belső szalagkészülék kikészítéséhez fron-
