Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
62 dens hátulsó felszínén is van egy kis, ugyancsak rostporccal fedett izületi lap ; itt a fognyúlvány a mögötte levő harántszalaggal (ligamentum transversum) fog közre kis izületi hasadé- kot (némelyek ezt csak nyálkatömlőnek minősítik). Felső íznyúlványai az epistropheusnak nincsenek, de alsói már vannak. Harántnyúlványa, éppúgy mint az atlasé is, csak egy gumóban végződik, amely a többi nyaki harántnyúlvány hátulsó gumójának felel meg. A két első nyakcsigolya csontosodása. Az atlas a többi csigolyához hasonlóan három maggal kezd csontosodni, még a magzati korban ; kettő közülök a massa la- teralisokban, egy a hátulsó ívben van. Az elülső ív a születéskor még porcos s csak azután jelenik meg benne egy vagy néha két csontosodó pont, amelyek csak a 9. héten egyesülnek a többi résszel. Az epistropheus csontosodása tekintetében csak abban tér el a többi nyakcsigolyától, hogy a dens epistropheiben külön csontmagja fejlődik. Az élet első éveiben a fognyúlvány még önálló csont, melyet a nyúlvány széles hasisa alatt ívalakú határvonal választ el az epistropheus testétől. Az 5. évben odafor- rad a csigolyához ; nagyon ritka esetekben mint „os odontoi- deum“ önálló marad. Fejizületek. A fej szabad mozgékonysága, a tér minden irányában való könnyed fordíthatósága érdekében a nyakszirtcsont és az első két csigolya területén egészen különleges Ízületek fejlődtek ki, amelyeknek mását a többi csigolyán nem találjuk. Nem az íz- nyúlványok alakultak át megfelelő módon, hanem ezeknek kikapcsolásával új ízfelszínek keletkeztek az atlas és epistropheus testén s a koponya alapjába olvadt 3. occipitalis csigolyán (nyakszirtbütykök, condyli occipitales). A felső fejizület, articulatio atlanto-occipitalis, kéttengelyű összeköttetés : tojásizület, harántul fekvő hosszabbik tengellyel. A domború ízfelszín a nyakszirtcsonton, a homorú az atlason van. Csakhogy egyikből sincs meg az egész izületi testnek megfelelő felszín, hanem jobb- és baloldalt symmetriásan az ízfelszínnek csak egy-egy kis részlete van meg, vagyis úgy a két con- dylust, mint az atlas két felső ízárkát úgy foghatjuk fel, mint egy egységes ellipsoid-alakú domború, illetőleg homorú izületi testnek két különvált, de a maga helyén maradt darabját. Ez már
