Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
55 Hátul a középvonalon a tövisnyúlványok sorozata látható s az élőn ki is tapintható. Csak az 1.—5. nyakcsigolya kitapintása nem sikerül erős izomzatú egyéneken a reájuk rétegződő eíős tarkóizomzat s a felettük elhúzódó tarkószalag miatt. Annál erősebben emelkedik ki a 7. nyakcsigolya (vertebra prominens) tövisnyúlványa ; de gyakran már a 6.-é is szembeötlően előáll, s ezért a vertebra prominenssel könnyen összetéveszthető. A néha még erősebben kiszögellő 1. hátcsigolya tövisnyúlványa is tévedésbe ejtheti a vizsgálót. A háti részen némi nehézséget okoz az egymást zsindely szerűen fedő, szorosan egymáshoz simuló 4—9. háti tövisnyúlványok kitapintása és megszámlálása. Ezen a területen a tövisnyúlványok csúcsa mindig jóval mélyebben áll az illető csigolyatest alsó szélénél. A tövisnyúlványokat kétfelől közrefogó barázdákat (sulci dorsales) a hátizomzat legmélyebb rétege tölti ki ; e barázdák oldalsó határa a harántnyúlványok csúcsa. A csigolyatesttől és az ívtől befogott gerinccsatorna alakja és tágassága különböző a gerincoszlop egyes szakaszaiban ; ez nemcsak a csatornában végighúzódó gerincvelő különböző vastagságával (két hosszabb orsóalakú duzzanata, intumescentia cervicalis et lumbalis, van) hozható kapcsolatba, hanem azzal a körülménnyel is, hogy a csatorna azokon a helyeken tágabb, ahol a gerincoszlop hajlékonyabb. Legkeskenyebb a csatorna a 9. hátcsigolya magasságában. Átmetszeti alakja a nyaki és ágyéki részben élűiről hátra lelapított háromszög, a háti részben kör. A keresztcsatorna alsó vége felé az átmetszet idoma egészen ellaposodik, félholdalakúvá lesz. Az emberre jellemzők s egyenes testtartásának következményei a gerincoszlopnak sagittalis görbületei, amelyek révén alakja kígyózó vonallá lesz. E görbületeket főrészben a porcogok okozzák az erősebb görbületek helyein ékalakú idomukkal ; a görbület iránya szerint hol előre, hol hátra keskenved- n'ek. Kisebb fokban a csigolyatestek is kiveszik részüket a görbületek alkotásából. A gerincoszlopnak négy görbülete van. Leg- hosszabbra nyúlt és legstabilisabb is a hátrafelé domború háti görbület, mellyel a mellkas térfogata növekszik ; csúcspontja az 5.—6. mellcsigolyára esik. Föléje helyezkedik a fej egyenes tartásából érthető, domborulatával előre irányuló, sokkal gyengébb nyaki görbület; ennek legkiemelkedőbb pontja a 3.—4. csigolyán van. Mindkettőnél erősebb a háti görbületet ellensúlyozó és alátámasztó, előre convex ágyéki hajlat; tetőpontját a 3. 4. ágyékcsigolyán éri el. Ez különleges emberi sajátság, az egyenes
