Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
56 testtartás következménye, melynek érdekében a gerincoszlop szinte megtört e helyen. De még ennél is erősebb a keresztcsonti görbület, melynek legmélyebb pontját a 3. keresztcsigolya közepén találjuk. A görbületek kiegyenlítik (compensálják) egymást, úgyhogy a gerincoszlop alsó és felső vége egy függélyesbe esik, s a gerincoszlop hajlásai ellenére is megtalálja egyensúlyi helyzetéi. Kígyózó alakjánál s a plasztikus csigolyaközti porclemezeken alapuló elasticitásánál fogva a gerincoszlop rugószerű szerkezetté lesz. E szerkezet az egyenes testtartás lehetőségének sarkalatos feltétele ; enélkül járáskor, ugráskor a test zökkenései teljes erővel hatnának az egyenes, pálcaszerű gerincoszlop útján a koponyára s a benne levő agyvelőre, míg így a görbületek rugószerű hatásukkal, összenyomódásukkal felveszik és tetemesen csökkentik a rázkódások erejét. Ugráskor, mikor a test erősebb rázkódásnak van kitéve, a görbületeket a Szerkezet rugalmasságának növelésére még szándékosan erős- bitjük. Kinyújtott derék és törzsök mellett a testnek még kis zökkenése is kellemetlen érzést okoz, pl. ha a sötét lépcsőn akaratlanul egy lépcsőfokkal lejebb lépünk. Magasabb korban a görbületek alakja megváltozik, különösen a háti görbület erősödik, vagyis a hát domborúbb * lesz, egyfelől a hátat kiegyenesítő és rendes hajtásában megtartó izom- zat gyengülése, másfelől a porcos korongok zsugorodása folytán. A test végül egykori magasságából 3%-ot veszít, pl. ha az egyén fiatal korában 165 cm magas volt, csaknem 5 cm-t. Vízszintes fekvéskor a görbületek némileg kiegyenesednek s a test bosszúsága a fennálló helyzethez képest 1.5 cm-rel növekszik. Ugyanez az oka annak, hogy az éjjeli fekvés közben mindig megnyúlik kissé test, s reggel 3 cm-rel magasabb az ember, mint este. Még nagyobbfokú a testnek a görbületek kiegyenlítődésén alapuló megnyúlása hosszantartó ágybanfekvéssel járó betegségek, vagy nőkön a gyermekágy után. A betegsége után felkelő ember úgy érzi, mintha betegsége alatt megnőtt volna. Az állatok gerincoszlopa egységes, boltozatszerű ívet alkot a nyaktól a fark tövéig, mely a zsigerek terhét hordja. Ehhez a fej emelt tartásakor gyenge nyaki hajlás csatlakozik. Promonto- riuma és ágyékgörbülete egy állatnak sincs, ezek az ember sajátságai. A gerincoszlop görbületei nem veleszületettek, hanem mindig csak a születés után fejlődnek ki, még pedig csak attól kezdve,