Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Bevezető rész
BEVEZETŐ RÉSZ. Az anatómiáról és a vele rokon tudományokról. Anatómiának általában az olyan tudományt nevezzük, mely a szerves lények szerkezetét a széttaglalás (ávaté/iveiv, széttaglalni, boncolni) segítségével kutatja. Van állat- és növénjf- anatomia (zootomia és phytotomia) ; az előbbihez csatlakozik 3az ember-anatómia vagy anthropotomia. Az ember-anatómia minden gyakorlati alkalmazástól függetlenül önálló, nagyfontosságú ága a leíró természettudománynak. Az ember a legmaga- sabbrendü szerves lény s egyúttal a legpontosabban átvizsgált magasabb szervezet. De az anatómia a gyógyító tudományhoz való szoros viszonya miatt egyúttal alapvető tárgya az orvosi tanulmányoknak, mert az orvostudomány minden ágához feltétlenül szükséges az emberi test szerkezetének alapos ismerete. Az anatómia csak az ép szervezet leírásával foglalkozik (ana- . tornia normalis) ; a szervezetnek a betegségek okozta elváltozásait a kórbonctan (anatómia pathologica) ismerteti. Az anatómia makroszkópos és mikroszkópos részre oszlik. A határ közöttük nem elvi : csak látóerőnk korlátozottsága szabja meg. A kettő voltaképen egymásba átfolyó, egységes ismeretkör. Az erek és idegek elágazódása pl. részben a makro- szkópi anatómia körébe tartozik, bizonyos ponton túl pedig már a mikroszkópi anatómiáéba. A mikroszkópos elemek mennyisége, nagysága, minősége, elrendeződése szabja meg a makroszkópos idomot és egyéb viselkedést, s az utóbbi csak a mikroszkópi viszonyokból érthető meg igazán. De a vizsgálati módszerek különbözősége a gyakorlatban mégis két külön tudományággá bélyegzi a kettőt : a mikroszkópi anatómiát szövettannak (histologia) is nevezzük. Lenhossék Mihály dr. : Az ember anatómiája. ]
