Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
50 helyét. A 3., 4., s esetleg 5. csigolya már csak apró gömböcske. A három alsó farkcsigolya rendesen közös csonttá nőtt össze. Változatok a gerineoszlopon. A csigol)Ták változatai igen gyakoriak ; különösen a csigolyacsoportok közti átmenet tájékán mutatkoznak, amennyiben a köztük levő határok eltolódhatnak s egyes csigolyák átmeneti alakokká idomulhatnak. A nyaki részen a leggyakoribb rendellenesség, hogy a 7. nyakcsigolya harántnyúlványának elülső szára önálló bordává fejlődik. A rendellenesség vagy csak az egyik oldalon, vagy mind a kettőn van jelen ; 0.6%-ban fordul elő. Ritka esetekben porcos toldalékával egész a mellcsontig ér, akárcsak egy rendesen kifejlődött borda, gyakoribb az az eset, hogy már előbb végződik, s porcos vag}r szalagos végdarabja az 1. bordához forrad. A rendellenesség élőn is felismerhető mint kiemelkedő csontléc a kulcscsontfeletti árokban. Ilyenkor az arteria és vena subclavia s hasonlóképen a karfonat is a nyaki borda felett halad el. Észleltek már nyaki bordát a 6. nyakcsigolyán is. A mellcsigolyák száma eggyel szaporodhat azáltal, hogy az 1. ágyékcsigolyán borda (13. borda) fejlődik, s maga a csigolya egészen a mellcsigolya typusát ölti magára. Ez elég gyakori rendellenesség : Fischel szerint (1906) 6.6%-ban található, sőt Adolphi statisztikája szerint (1905) még sokkal gyakoribb, amennyiben minden 12. embernek 13 bordája van. A rendellenesség gyakoribb a férfiakon, mint a nőkön. Fejlődéstanilag magyarázhatjuk ; az embryóban u. i. 13 borda telepe mutatható ki, de a 13. rendesen elmarad a fejlődésében s beleolvad az 1. ágyékcsigolyába, ha ez nem történik meg, előáll az ágyékborda. Az anthropoid majmok közül az orangutánnak 12 bordája van, mint az embernek, a többinek 13. Sokkal ritkább rendellenesség a 12. borda gyenge fejlődése vagy teljes hiánya. Az ágyékcsigolyák számában különösen a keresztcsigolyákhoz való viszony változatai révén találunk eltéréseket. Nem ritkaság, hogy a 25. csigolya nem vesz részt a keresztcsont alkotásában, hanem mint 6. ágyékcsigolya önálló marad. Fischel szerint e változat gjTakorisága 6.2%. Keletkezését a fejlődéstan magyarázza meg, amennyiben a medencecsontok az embryóban nem a 25. és 26. csigolyával, hanem .a 26.-kai és 27.-kel egyesülnek s csak később vándorolnak egy csigolyával feljebb. Ha ez a vándorlás elmarad, a leírt változat keletkezik (Rosenberg 1899).
