Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
51 Néha a csigolya az egyik oldalán beleolvadt a keresztcsontba, a másik oldalán szabad maradt (lumbosacralis átmeneti csigolya), ami a medence asymmetriájának és a gerincoszlop el- ferdiilésének lehet az oka. E változat ellenkezője az az eset, mikor a 24. csigolya, vagyis az 5. ágyékcsigolya is beleolvad mind- kétoldalt vagy csak az egyik felével a keresztcsontba. Ilyenkor „kettős promontorium“ van jelen. Az 5. ágyékcsigolya ilyen „saeralisatio“-ja 2.6%-ban található (Fischel). A keresztcsont alsó végén a leggyakoribb rendellenesség az első farkcsigolya odanövése az utolsó keresztcsigolyához. Ilyenkor a csökevényes harántnyúlványok is összenőnek, s közöttük egy 5. foramen sacrale keletkezik, ha ugyan nem a 4. ez a foramen, azáltal, hogy a keresztcsont a felső végén leadott egy csigolyát az ágyéki csoportnak. A csigolyák csontosodása. A csigolyák három fő csontosodó ponttal fejlődnek, egy a testben s egy-egy az ív jobb és bal felében van. Az ívből a cson- tosodás beterjed a haránt- és tövisnyúlványokba is, de nem a végükig. A magvak a 2. embryonalis hó végén jelennek meg ; az lijsziilöttön még különállók. Az 1—2. évben egyesül hátul az ív két fele egymással, a 3—5.-ben nőnek össze a ívrészek a testtel. A 12. évben a csigolyatest felső és alsó felszínén vékony csontlemez, az epiphysis-lap jelenik meg, mely csak a 18. évben forrad össze a testtel. Járulékos csontmagvak taláhatók még a haránt- és tövisnyúlványok csúcsában, a nyakcsigolyák bordarészében, továbbá a processus accessoriusban és mam- milarisban ; mindezek csak a 18. év körül egyesülnek a fődarabbal. A keresztcsigolyák a többi csigolyához hasonlóan csontosodnak ; a pars lateralisokban az 5—7. magzati hónapban külön csontmagvak fejlődnek. A 2—3. évben együvéforradnak ezek az elemek, valamivel később egyesülnek az ívek a középen. A keresztcsigolyák a 18. év körül csontosodnak össze egymással, de egyesülésük helyén az egykori porcogó közepén még soká marad porcogós részlet. A farkcsigolyák csontmagjai a 7.—12. évben jelennek meg, caudalis irányban haladóan. Az 1. farkcsigolya oldalrészében külön magvak keletkeznek, amelyek csak igen későn, a 30. év körül egyesülnek a középdarabbal. 4*
