Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)

Csontvázrendszer

49 alacsonyabb, szélesebb, felülről lefelé gyorsan és erősen keske- nyedik ; görbülete kifejezettebb, de nem olyan egyenletes, mint a férfi keresztcsontjáé : inkább szögletszerű megtörés a 3. ke­resztcsigolya közepén. A keresztcsont egyébként alakja szerint egyénileg kissé in­gadozó, 77.4%-ban a bal száfny erősebben fejlett, mint a jobb (Radlauer 1908). Igen gyakori a keresztcsatornának részleges vagy teljesen nyitott volta a hátulsó oldalon (spina bifida sacra­lis). Valamennyi népfaj közül az európainak van a legszélesebb és leggörbültebb keresztcsontja. A majmoknak az emberitől egé­szen eltérő, keskeny, hosszú, lapos, alig görbült keresztcsont­juk van. Farkcsont. A farkcsont (os coccygis1) a gerincoszlopnak csökevényes része ; már az emberszabású majmokon is ilyen, sőt még csökevényesebb, mint az emberen, mert pl. az orangutánnak csak bárom farkcsigolyája van, eggyel kevesebb, mint az ember­nek. Az emberen a farkcsigolyák (vertebrae coccygeae s. cauda­les) leggyakoribb száma 4, de a számuk 3 és 6 között ingadozik. Az embryóban nyolc caudalis ősszelvényt lehet kimutatni s e sze­rint fejlődés közben egy pár ősszelvény elsorvad. Azokban a ritka esetekben, amikor az újszülöttnek a farkcsíkja tájé­kán rövidebb vagy hosszabb farkszerű nyúlványa van (homines caudati), ez a nyúlvány csaknem mindig csak lágyrészektől ki­töltött kesztyüujjszerű bőrkitüremkedés. Kivételesen belehelyez­kedhetnek az utolsó farkcsigolyák is, de a számuk szaporodása nélkül. A farkcsigolyák közül legerősebb még az első, ez kis trapézalakú lemez, felül ovalis porcfelszínnel, mellette pálcaszerűen felnyúló csökevényes felső íznyúlványokkal (cornua coccygea), amelyek végükön porcogóval fedettek s a keresztcsont leszálló hasonló nyúlványaival (cornua sacralia) együtt keretszerűen fogják közre a keresztcsatorna alsó nyílását. A harántnyúlványoknak is megvannak a nyomai két oldalsó ki­emelkedés alakjában, melyeket szalag köt oda a keresztcsont crista laterálisának alsó végéhez. E nyúlványok jelenlétéből Iái - juk, hogy a csigolya lemezszerű középrésze nemcsak a testnek a maradványát foglalja magában, hanem az ív kezdeti részének maradványát is. A 2. csigolya már csak kis, elölről hátra lelapult gumócska ; rajta kis oldalsó kiemelkedés jelzi a harántnvulvam 1 kakuk. Herophilus régi hasonlata. Leni essék Mihály ar. : Az^ember anatómiája 4

Next

/
Thumbnails
Contents