Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
39 Ha a két iziilő csont olyan helyzetben van egymáshoz, hogy hossztengelyük egy vonalba esik, nyújtott vagy extendált helyzetről szólunk. Ebből a helyzetből kiindulva elméletileg elképzelhetnék, hogy a mozgás az inga módjára úgy az egyik, mint a másik oldal felé végezhető. Ez a lehetőség azonban a csuklóizii- leteken nincs megvalósítva. A mozgás a kinyújtott helyzetből mindig csak az egyik oldal felé megy végbe, s ezt a mozgást, amellyel a két csont szögállásba kerül egymáshoz, hajlításnak (flexio) nevezzük, míg a flektált helyzetből a kinyújtott helyzetbe való visszavezetésnek feszítés (extensio) a neve. Rendellenes állapot az, ha valamely Ízületben a túlsó oldalra való kitérés aktíve lehetséges, vagy a végtag közönséges helyzetében is így áll; ilyenkor túlfeszítésről (hyperextensio) szólunk. Passzíve a hyperextensio több Ízületen sikerül ; ez persze csak olyan ízületeken lehetséges, ahol a csontban magában nincsenek a hyper- extensiót megakadályozó berendezések, aminő pl. a singesont olecranonja. b) A forgóizület (rotatio, artic. trochoidea1) szintén égyten- gelyű ízület, de a mozgás tengelye itt nem fut keresztben az Ízületben találkozó csontokra, hanem hosszirányukkal esik egybe. A mozgás úgy megy végbe, mint mikor mutatóujjunkkal a másik kezünk tenyerén fúrószerű mozgást végzünk. Az ízfelszín lehet a saját tengelye körül forgó csontnak a végén, vagy az oldalán. A csontvégen levő ízfelszín majd kúpalakú, mint a csigolyatest gödröcskéjébe illeszkedő bordafejecskén (artic. costovertebralis), majd tányérszerűen kivájt, mint a felkarcsont eminentia capitatajához illeszkedő orsócsont-fejecskén (artic. brachioradialis). A csont oldalán levő ízfelszín mindig henger - felszínrészlet, amire szép példa az orsócsonl és singesont közt levő két iziilet, a felső és az alsó (artic. radioulnaris proximalis et distalis). A könyökizületnek az orsócsontra eső részében combinatióját látjuk mechanikai tekintetben egy forgó- és egy csuklóiziiletnek (trochoginglymus). Kéttengelyű ízületek. a) Tojásiziilet (artic. ellipsoidea seu ovalis). Itt az ízfej ellipsoidalakú, vagyis olyan bütyökhöz hasonló, melynek az átmérője az egyik irányban hosszabb, mint a reá függélyesben. Ugyanilyen alakú természetesen, csak kisebb ízfelszínnel, a bütyköt magába fogadó teknőszerű ízvápa is. A 1 TQ0XÓS> kör, kerék.