Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
36 lag is erősen megfeszül és nem engedi a csontok közé ékelődni a vele összenőtt tokot. A legtöbb Ízületben csak két csont egyesül (artic. simplex), de \ annak olyan Ízületek is, ahol három vagy még több csont vesz részt az Ízület alkotásában ; az ilyen ízületet összetett ízületnek (art. composita) nevezzük. Csodálatos, hogy az Ízületek mekkora ellentállást tudnak kifejteni a csontokat az ízület hosszirányában széthúzni iparkodó erőkkel szemben. Mik azok a tényezők, amelyek az izülő csontok szilárd összetartását biztosítják ? Ezek többfélék, és pedig a következők : 1. A levegőnyomás ; ezen a réven egv-egy cm2-re 1 kg súly, s így pl. a combcsont fejére 12.5 kg súly nehezedik. A levegőnyomás ezirányú szerepe 1838 óta, a lipcsei We- ber-testvérek vizsgálatai óta ismeretes. 2. Az adhaesio, melyet a tapadós synovia növel. 3. Az izületi tok s ennek szalagkészüléke. 4. Az iziilet körül csoportosuló izmok. 5. Az ízület feletti egyéb lágyrészek s a bőr. E tényezők közül kiemeljük az izmok szerepét. Az ízületeket különböző fokban veszik körül az izmok. A csípő- és vállizület pl. annyira be van ágyazva az izmok közé, hogy alig tapintható ki ; ellenben pl. az art. sternoclavicularist úgyszólván csak a bőr fedi s annak minden részét kiérzi a tapintó ujj. Hogy az izmok állandó gyenge összehúzódásukkal, az izomtónussal, mily fontosak az iziilet szilárdsága szempontjából, az abból derül ki legszembetűnőbben, hogy bénulásuk esetén, mikor elvesztik tónusukat, az iziilet lötyögővé lesz. Ficamodások és törések esetén a kihelyezett csontokon vagy csontrészeken tapadó s őket tónusukkal hibás helyzetükben rögzítő izmok fő akadályai a visszahelyezésnek vagy összeillesztésnek. Az ízületek mechanismusáról. Az ízületek mozgásainak tanulmányozására az élő ember a legmegfelelőbb anyag, csak azután következik a kipraeperált iziilet vagy egyéb anatómiai készítmény. A mozgásoknak ugyanis sok oly lehetősége, mely az anatómiai praeparatumon megvan, valójában kihasználatlan marad, mert hiányzik a hozzávaló izomberendezés, vagy ha ez meg is van, az izom kellő beidegzése. Az élőn végzett vizsgálatok gyakran nem erősítik meg az anatómiai készítményből levont következtetéseket. A mozgás terjedelmében nagyok az egyéni eltérések, óriási befolyása van erre a gyakorlatnak. Az ízületek középfekvésének azt a helyzetet nevezzük, amelyben az izületi tok minden része egyformán ellazult, vagyis
