Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
35 zetébe, a csont és az izmok, inak vagy szalagok közé. Az ilyen nyúlványokat synovialis tömlőknek (bursae synoviales; nevezzük. Azonos vagy rokon képződmények a nyálkatömlőkke! (bursae mucosae), amelyekkel az izmok leírása alkalmával fogunk foglalkozni. Ezekhez hasonlóan az izmoknak és inaknak a csont felett való elcsuszamlását könnyítik meg. Igen variábilisak. Egyikük-másikuk néha teljesen hiányzik ; gyakoribb változat, hogy a tömlő megvan, de az ízülettel nem függ össze. Az ízületek körül gyakoriak az olyan nyálkatömlők (bursae mucosae periarticular es), amelyek sohasem, vagy csak nagyon kivételesen közlekednek az izületi üreggel. 3. Egypár ízületben az ízfej közepétől az izületi árok fenekéhez sövényszerű szalag vagy rostporcogós lemez (ligamentum vagy fibrocartilago interarticularis) megy, mely az Ízületet két kamrára osztja. Ez az eset fordul elő pl. a csigolyatest és borda- fejecske közti ízületben (artic. costovertebralis). Különleges esettel találkozunk a csípőizületen, hol egy lapos szalag (ligamentum teres femoris) helyezkedik az ízület belsejébe ; ehhez csak némileg hasonlóak a térdizület keresztszalagjai (lig. cruciatum genus), melyek csak félig-meddig vannak az ízületben. Mindezeket a synovialis hártya cső- vagy redőszerű folytatása veszi körül az ízületben. A legkülönösebb viselkedés a vállizü- letben kerül elénk, ahol a kétfejű karizom (musc. biceps brachii) egyik fejének az ina áthalad az ízületen a tapadása felé. Kóros viszonyok között egyes synovialis redők, bolvhok vagy kis porcogórészletek leszakadhatnak az alapjukról s mint ú. n. szabad testek az Ízület belsejében az ízület működésének zavarát okozhatják. 4. A nagyon laza tokkal biró Ízületeken fennállhatna az a veszedelem, hogy az iziilet mozgásaikor a toknak egy-egy ránca becsípődik a csontvégek közé. De az ilyen ízületeken gondoskodás történik arról, hogy ez az eset be ne következzék. Ennek egyik módja az, hogy az ízületet fedő izom legmélyebb rétegéről egyes nyalábok válnak le, melyek az izületi tok veszélyeztetett helyén tapadnak s azt mozgáskor összehúzódásukkal kifeszítve tartják (musculi articulares). Még szembeötlőkben van megoldva a kérdés a térdizület hátulsó oldalán, hol a térd behajlításakor csípődhetne be könnyen egy redő. A legerősebb térdhajlító izom, a musculus semimembranosus, erős inas folytatást (lig. popliteum obliquum) küld az iziilet hátulsó felszínére, mely a tokkal szorosan összenőtt. Ha az izom összehúzódik, ez a sza3*
