Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
29 vizsgálatai szerint nemcsak új és új csontállomány reárakódásá- val alakul ki, hanem már kiképződött csontrétegeknek helyen- kint való eltávolodása útján is. A felszívódás szövettani folyamatában nagy szerepük van a csontpusztító óriássejteknek vagy osteoklastoknak (polykaryocyták). Mindenütt, ahol felszívódás folyik, vagyis az ú. n. resorptiós felszíneken, megtaláljuk ezeket. A csontok összeköttetéseiről. A vázrészeket a magzatban mindenütt laza kötőszöveti réteg köti össze. Ez később megváltozik, amennyiben az összeköttetések egyik részében az összekötő anyag még jobban megtömörül, másik részében pedig ellenkezőleg felszívódik, úgy hogy a csontvégek közt egy kívül hártyával elhatárolt hasa- dék, az izületi üreg marad szabadon. Ezen alapszik a csontösz- szeköttetések felosztása szakadatlan és félbeszakított összeköttetésekre ; az előbbi fajtát synarthrosisnak, az utóbbit diarthro- sisnak vagy articalatiónak, magyarul ízületnek nevezzük. Természetes, hogy a kétféle összeköttetés közül általában az iziilet a szabadabb, mozgékonyabb ; de ez nem áll minden esetre, vannak kivételesen némi mozgást megengedő synarthro- sisok és másfelől igen korlátolt mozgékonyságéi valódi Ízületek, aminő pl. a csipőcsont és keresztcsont közti összeköttetés (articulatio sacroiliaca).. A synartbrosisokat először múlandókra és állandókra osztjuk fel. A múlandók ott fordulnak elő, ahol egy-egy csont több csontosodó pontból fejlődik. E csontmagvak között az egybeolvadásukig ilyen múlandó synarthrosisok vannak. Ilyen méi- landó szakadatlan összeköttetés van a koponya alapján is a nyakszirtcsont és az ékcsont teste közt (synchondrosis sphenooccipitalis) ; ez a 16. évtől kezdve elcsontosodik. Voltaképen ide sorozható a koponyavarratok nagy része is, ezek is fokozatosan eltűnnek a 20-as évek végétől kezdve, csakhogy ezt a varratelsimulást, tekintve késő beálltát, már nem számítjuk a fejlődési folyamatokhoz, hanem ellenkezőleg már regresszív, visszafejlő- dési tünetnek minősítjük. Az állandó szakadatlan összeköttetések további felosztása a csontokat összekapcsoló anyag minőségén alapszik. Ezen az alapon porcogós és kötőszövetes synarthrosisokat különböztetünk meg. Az előbbieket synchondrosisoknak, az utóbbiakat syndesmosisoknak nevezzük. A synehondrosisokra a szervezet
