Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
30 számos példát nyújt ; az összekötő porcogó szövettanilag rendszerint rostos-porcogó, de ez sohasem fedi közvetlenül a csont- lelszíneket, hanem ezeken mindig egy vékony iivegporcréteg van, s csak ehhez illeszkedik a rostporcogós lemez. Így van ez pl. a csigolyatestek közötti korongoknál, így a szeméremcsontok közötti összeköttetésnél (symphysis ossium pubis). A syndesmosisokban a kötőanyag kötőszövet. Ezeknek is több fajuk van. A koponya varratainál csak igen csekély a közbeeső kötőszövet mennyisége, ellenben a kulcscsont és a lapocka processus coracoideusa között külön szalag létesíti az összeköttetést. A varratokra nézve, amelyekről a maguk helyén még részletesen fogunk szólani, meg kell említenünk, hogy a koponyatető területén a csontszélek közti kevés kötőszövet annak az eredeti kötőszöveti telepnek a maradványa, amelyből itt a csontok fejlődtek, a koponyaalapon ellenben a közbeeső kötőszövet csak úgy érthető meg, hogy itt a chondrocranium pórcogója kötő- szövetes átalakuláson (metaplasián) esett át. Az összeköttetés második fajával, vagyis az Ízületekkel, bővebben kell foglalkoznunk. Az ízületek anatómiai szerkezete. Az ízületekre legjellemzőbb a hasadék, mely az ízületben találkozó- két vagy több csont izületi felszíneit elválasztja egymástól, s melyet kifelé -teljesen elzár az izületi tok. Ez a hasadék az izületi üreg. A tok külső rétegében valamennyi ízületen erősítő szalagokat találunk, ezek is jellemzők az ízületre ; jellemző továbbá az izületi felszíneket bevonó porcréteg, az izületi porcogó, s végül a synoviának nevezett néhány cseppnyi nedv mely az ízfelszíneket és az izületi tok belső felületét sikamlóssá teszi s ezzel a mozgásokat a gépolaj módjára megkönnyíti s másfelől az ízfelszínek közt netalán jelenlevő csekély inkongruenciákat kitölti. Nézzük először ezeket az állandó izületi berendezése két, s csak azután a csak egyes Ízületeken előforduló sajátságokat. 1. Az izfelszínek különböző alakúak ; ettől az alaktól függ főképen, bár nem egyedül, az ízületben végezhető mozgások minősége. Az ízfelszínek'ct. ha csak nem egészen szabálytalan alakúak és egyenetlen felszínűek, egyszerű mértani formákhoz hasonlítjuk, gömb-, henger-, ellipsoid-, kúp-, nyeregalakú felszínekről, síklapokról, vagy pörgecsavarodású ízfelszínekről szólunk, de tudnunk kell, hogy minden esetben csak hasonlóságok-
