Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
25 a csontváz fejlődési állapotából nemcsak a magzati korban, hanem a születés utáni élet első szakaszaiban is a növekedés befe- jeztéig következtetés vonható a magzat, gyermek vagy serdülő egyén korára, ami a törvényszéki orvostan szempontjából fontos. Hallottuk, hogy a magzat a 30. héttől kezdve életképes ; erre az időpontra pl. az jellemző, hogy a lábtő két csontjában, a sarokcsontban és az ugrócsontban már megjelent egv-egy csontmag, az előbbiben a mag 5 mm, az utóbbiban 2—3 fnm átmérőjű. A teljes érettség és kiviseltség jeléül a combcsont alsó végében levő csontosodási pontot szokták tekinteni, mely ilyenkor 5 mm.-nyi átmérőt ér el. De tekintve a már említett egyéni ingadozásokat, csak más támaszpontokkal együtt szabad e jeleket döntőknek elfogadnunk. A csontosodópontok területei mindinkább kiterjeszkednek a porcogóban, s ahol a csont később egységes, ott a szomszédos pontok területei egymással teljesen egybeforradnak ; ezen egybeolvadás sorrendje és ideje is nagyjában állandó. Egyes csont- magvak csak a 18—20. év körül jelennek meg, pl. a lapocka alsó szögletének és margó vertebralisnak a csontmagja A végtagok hengeres csontjainak először a középrésze, dia- phvsise. csontosodik el, karöltve perichondralis és enchondralis módon. A megvastagodott végrészek soká porcogósak maradnak ; csak jóval a születés után jelenik meg bennük a csontosodási mag és fejlődik ki az. epiphysis, melyet a középdarabtól sokáig a csont eredeti porctelepének lemezszerű maradványa, az epiphysislemez vagy intermediaer porcogó választ el. A csont csak addig tud nőni, amíg ezek az epiphysislemezek megvannak, amint eltűnik a porclemez, azaz összenő a diaphysis az epi- physissel, beszünteti a csont növését. A kézfej és lábfej rövidebb hengeres csontjainak (metacarpusok és metatarsusok, ujjpercek) csontjainak csak az egyik végükön van epiphysisük, mely a 18—20. évben nő oda a fődarabhoz. A két epiphysissel biró nagyobb végtagcsontokon (felkarcsont, alkarcsont, combcsont, lábszárcsontok) az egyik epiphysis mindig elébb egyesül a középdarabbal, mint a másik. A felkarcsonton pl. a distalis végdarab a 16—17. évben, a proximalis a 20—22. évben nő össze a diaphysissel. Ennek a különbségnek a megértésére tudnunk kell, hogy a csöves csontok — csak a diaphysist véve — a két végük irányában nem egyforma intenzitással nőnek, az egyik végük felé mindig gyengébben, mint a másik felé s az a vég, melynek gyengébb a növési energiája, nemcsak lassabban nő, de előbb is szünteti be a növését a másiknál, s ezzel kapcsolatban az epi-
