Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
24 vörös csontvelő minden helyén ; okunk van feltételezni, hogy ott, ahol dúsabbak a szivacsos csontállomány erei, mint pl. a csigolyákban, élénkebb a csontvelő erythrogenetikus tevékenysége is. A csontváz fejlődése. Az embryonalis élet második hónapjáig a későbbi váz helyén laza embryonalis kötőszövet, mesenchyma van, mely az embryo tengelyrészében az ősszelvényekből burjánzott ki, oldalt pedig a mesoderma fali és zsigeri lemezéből keletkezett. Ebből az egységes telepből differenciálódnak a második hó elejétől kezdve az egyes vázrészek, még pedig először porcogós alakban ; csak egypár csont nem fejlődik így, hanem a porcogós stadium mellőzésével közvetlenül a kötőszövetből (fedőcsontok). A porcogós vázelemek könnyen azonosíthatók a kifejlődött csontváz egyes részeivel, de csak nagyon váz- latszerüen mutatják azoknak az alakját és arányait : csak durva és kezdetleges schémái a későbbi csontoknak. Nem minden porcos vázrész fejlődik egységesen, van több olyan, mely különálló porcvmagvak egybeolvadásából keletkezik, ilyenek pl. a csigolyák, amelyek négy porcmag összeolvadásából állnak elő, ezek közül kettő a csigolyatestben, kettő az ívben van. A koponyaalap telepében is több porcmag fejlődik, ezek azonban hamarosan egybeolvadnak s a koponyaalap az arc területére nyúló orr- tokkaE együtt csakhamar egységes porcogót alkot, a chondro- craninmot vagy cranium primordialét. A csontosodás a második hó vége felé (a 7. héten) indul meg, először a kulcscsonton s a nagy végtagcsontok középdarabján. Egy hosszas folyamatnak a kezdetét jelzi ez, mely messze belenyúlik még a postnatalis életbe és csak a 20-as évek közepén, a test növekedésének megszűntével éri el befejezését. A porcogókban a csont részben a porchártya részéről való reá- rakódás által, tehát kívülről befelé keletkezik (perichondralis csontosodás), részben a porcogó belsejében, bgliilről kifelé, az enchondralis csontosodás módjára. Nincs porcogó, amely egész terjedelmében egyszerre válnék csonttá ; a csontosodás leginkább kisebb gócpontokból indul ki, ezeket csontosodási pontoknak vagy magvaknak, puncta ossificationis, nevezzük. A legtöbb pontnak száma, helye, megjelenésük ideje, kiterjeszkedésük gyorsasága, s végül egymással való összeolvadásuk időpontja, csekélyebb egyéni ingadozások leszámításával, állandó, és ezért
