Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
20 böző irányúakat (előre-, hátra-, oldalrahajlítás, csavarmozgás). A rövid csontok valamennyien sportgiosából állanak, vékony corticalissal. A vörösvérsejtképzésnek ők a főközpontjai, főkép a csigolyák, amire abból következtethetünk, hogy rendkívül bőven vannak erekkel ellátva. A lapos csontoknak kétféle rendeltetésük van. Egyfelől üregeket zárnak körül, amelyekben belső szervek védett elhelyezési találnak. Ezt legszebben a koponya csontjain látjuk. Ezek a varratokban fogazott széleikkel összekapcsolódva, teljesen zárt tokot alkotnak az agyvelő körül ; a tokon csak a ki- és betérő idegek számára találunk keskeny nyílásokat, a gerincvelőbe való átmenetre szolgáló nagy nyíláson kívül. Másik feladata a lapos csontoknak az, hogy az izmok tapadására felületeket nyújtsanak. A lapockának csak ez a rendeltetése. A medencecsontok mind a két feladatnak megfelelnek. A lapos csontoknak is megvan a maguk typikus elhelyezésű táplálólikjuk, helyenkint több is. Kél tömött csontlemezből állanak, melyek szivacsos állományt fognak közre. A koponyatető csontjain a közbülső spongiosát diploénak,1 az ezt közrefogó lemezeket tabula externának és internálnak nevezzük. A tabula interna régibb neve tabula vitrea, vagyis üveglemez. Ez az elnevezés azokra a nem nagyon ritka esetekre utal, amikor a koponyatetőt kívülről érő mechanikai behatásra a külső lemez ép marad, s csak a belső törik el. Ennek nem az az oka, mintha a belső lemez másféle, törékenyebb anyagú volna, mint a külső, hanem más. A koponyatető bizonyos rugalmassággal bír. Külső erőművi behatásra a csont a behatás helyén behorpad, befelé domborodik, s ha a behatás erősebb, a csont elreped, még pedig könnyen érthető módon mindig a legkiemelkedőbb ponton, tehát a befelé nyomuló belső lemezen, és a repedés esetleg nem is terjed át a diploén keresztül a külső lemezre. Az egyes csontok reliefje igen különböző fokú ; legegvenet- lenebb felszínüek egyes koponyacsontok. A legtöbb csonton gumókat, léceket, töviseket, érdességeket, másfelől barázdákat, gödröket látunk. Ez a relief a környező lágyrészekkel hozható kapcsolatba : a kiemelkedéseken rendszerint inak, szalagok tapadnak, a gödrökbe izmok, mirigyek helyezkednek, a barázdákban erek, idegek futnak. A végtagcsontok egyes nagyobb kiemelkedései, pl. a trochanter major és minor külön csontként fejlődnek, mely csak másodlagosan nő oda a főcsonthoz. Az 1 őmiíóoe, kettős.
