Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
vagy feszülés! trajectoriumok. A kétféle görberendszer egymást derékszögben metszi, s ha kereszteződési pontjaikat összekötjük, megkapjuk az illető test neutrális tengelyét. Ha valamely megterhelt testet előzetes számítások alapján a trajectoriumok irányának megfelelő gerendákból építettek fel, az a reá ható erőkkel szemben éppen akkora, vagy még nagyobb ellenállást tud kifejteni, mintha tömött állományú volna. Még nagyobbat, mert elesnek a belső részecskéknek egymástól való eltolására törekvő 1 »első feszülések. Az ilyen test az ellentállás maximumát tudja kifejteni a legnagyobb anyagmegtakarítás mellett. Erre az elvre lehet visszavezetni a csontspongiosa architektúráját is. Megtalál 17 1. ábra. A trajektoriumok egy egyik végén befalazott, másik végén megterhelt gerendában. a) = nyomásgörbék, b) = feszülési vagy huzásgörbék, c) = neutralis tengely. juk ezt a szerkezetet minden szivacsos állományból álló csonton és csontrészen, de az csak megfelelő irányú metszési sík mellett látható jól. A trajectoriumok néha több, szalagok által összekötött csonton, egész csontkonstrukciókon vonulnak át összefüggésben, pl. a lábboltozat csontjain. Legszebben látható e szerkezet a combcsont fején (2. ábra) és distalis végén, továbbá az ugrócsonton s a csigolyatesteken, de mint említettük, megvan valamennyi csonton. Célja nemcsak az, hogy a csontnak a reá ható erőkkel szemben kellő szilárdságot adjon, hanem az is, hogy a trajectoriumok, felvévén a csontra ható erőket, a köztük lévő nagyfontosságú (vörösvérsejt-képző) vörös csontvelőt mentesítsék a nyomás alól. A csontokra a megterhelésen kívül egyéb erők is hatnak, aminő az izombehatás, az izületi szalagok húzása, az ujjperceken a kéz működésével kapcsolatod mechanikai hatás. Ezek az erők, melyeknek hatásmódja a tagok különböző helyzetében változik, nemcsak mint nyomó- és húzó-, hanem részben mint hajlító- és csavaróerők érvényesülnek a csonton ; ez magyarázza meg a spongiosa-szerkezetnek néha bonyolult, nehezen elemezhető elrendeződését. Wolff J. (1892) mutatta ki először, hogy a csontok mechanikai viszonyainak megváltozásával, pl. csonttörések, gerincLenhos-sék Mihály dr. : Az ember anatómiája. ~ ^
