Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)

Csontvázrendszer

15

magnesium. A csont e két alkotórészét könnyen különválaszthatjuk egymástól. Ha a csontot ásványsavakkal, pl. 5—10%-os sósavval kezeljük, mésztartalmát elveszti ; az ilyen csontot decalci- nált csontnak nevezzük. A mésztelenített csont szürkés-sárgás, vékony rétegben áttetsző, a teljes csontnál sokkal könnyebb ; de legfeltűnőbb tulajdonsága, hogy kaucsukszerűen hajlítható s késsel könnyen metszhető: szilárdságát elvesztette, csak rugalmassága maradt meg. Ellenkezőleg, ha a csontot hosszabb ideig igen magas hőfokon izzítjuk, szerves tartalma lassan elég, s csak a mészsók maradnak meg. Az izzítás (calcinálás) folytán a csont az alakját éppoly kevéssé változtatja meg, mint a decalcinálás folytán. A calcinált csont egészen fehér s igen merev, törékeny, kisebb hatásokra is szinte porrá hull szét, mert hiányzik a mész- részek között a szerves állományból álló ragasztó anyag. Mikroszkópos vizsgálatkor azt látjuk, hogy úgy az egyik, mint a másik módon kezelt csonton a szerkezet alapvonásai változatlanok maradtak. A kétféle állomány tehát igen bensőén kell, hogy összekeverve legyen a csontban ; a mészállomány az interfibril- laris anyagban rakódott le, s ott a szerves állománnyal alkalmasint az adsorptio módjára egyesült. Az izzításhoz, vagy még inkább az áztatáshoz némileg hasonló folyamat játszódik le az idők során az elföldelt csontokon. A szerves állomány egy része bomlás által eltávolodik a csontból, s végül a csont szétesik, elporlad. De nem mindig. A földbe került csontok sorsa a talaj minőségétől függ. Tudvalevő, hogy még a diluviumból is maradtak reánk elég jól megtartott emberi csontrészek. Az őskori csontok fenmaradását elősegíti, hogy a környezetből mészsók jutnak be a csontba s az végül elkövesedik (petrificatio). Még a legősibb ásatag csontokban is találni némi szerves állományt. A földben fekvő csontok fluortartalma növekszik. E tartalom pl. recens (újkori) csontokban 0.05%, a diluviálisokban 0.35%.

Tömött és szivacsos csontállomány.

A csontok kétféle állományból épülnek fel : tömöttből és szivacsosból (substantia compacta et spongiosa). A tömött csontállomány elefántcsontszerü, látszólag hézagnélküli ; a mikro- szkópi vizsgálat azonban kimutatja, hogy tulajdonképen egészen kompaktnak ez sem nevezhető, mert rajta Havers-csatornák, Volkmann-csatornák, csonthézagok és csontcsatornácskák húzódnak át. A szivacsos állományban finomabb és durvább lemezek, lécek, csövecskék sűrűbb vagy lazább hálózattá egyesülnek;