Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
161 több esik a kifelé-, mint a befelé-forgatásra. A tibia kifelé- rotatióját az oldalszalagok s a lig. popliteum obliquum akadályozza meg, a befelé-rotatiót a keresztszalagok felcsavarodása. A rotatiónál a tibia mindkét bütyke mozog, az egyik előre, a másik hátra, de nem egyforma mértékben, a medialis bütyök meniscusának erősebb rögzítettsége miatt kisebb fokban, mint a lateralis, úgyhogy e rotatiós mozgás tengelye eltérően a vég- rotatióétól a medialis bütykön halad függélyesen keresztül. A mozgás helye az articulatio menisco-tibialis. A lábszárcsontok közti összeköttetések. A tibia' és fibula közt két összeköttetés van, proximalisan Ízület, distalisan szalagos egybekötés. A felső összeköttetés, artic. tibiofibularis, feszes Ízület. A két ízfelszín csaknem lapos, ellipsis alakú, vízszintes hossztengellyel ; a fibula fejecskéje a sípcsont lateralis bütykének ol- dalsó-hátulsó felületéhez illeszkedik, kb. 2.5 cm-nyire a térd- iziilet vonala alatt. Az ízület ürege, mint hallottuk, néha összefügg a bursa muse, poplitei közvetítésével a térdiziilet üregével, ami a gvuladásos folyamatok átterjedése szempontjából fontos, kiöl erős harántszalag, lig. capituli fibulae anterius, köti össze a két csontot ; hátul is van hasonló, csak gyengébb szalag, lig. capituli fibulae posterius. Igazi feszes iziilet ; még az alsó fibula- végnek az a csekély széttérő mozgása is, melyet a szélesebb há- tulsó trochlearésznek a bokavilla közé szorulása okoz, hatástalan marad a felső ízületre a fibula rugalmassága folytán. Az alsó összeköttetésben, syndesmosis tibio-fibularis, a fibula nak bokafeletti része belefekszik a sípcsont incisura fibulari- sába. Két feltűnően erős külső s egy feszes csontközti szalag egyesíti nagyon szilárdan a két csontot. A külső szalagok, lig. malleoli lateralis anterius és posterius, laposak, háromszög- letűek, ínszerüen fénylők s nagyjában egyforma járásúak. Az oldalsó boka elülső, illetőleg hátulsó felszínén keskenven eredve, jészutosan felszálló irányban, kiszélesedve mennek a tibia alsó íz felszínének széléhez és a csontnak ezzel szomszédos részéhez. A hátulsó jóval erősebb az elülsőnél. Alsó szélük, különösen a liátulsóé, porcogóval bevont s hozzájárul a bokaiziilet ízvápájának lekerekítéséhez. A csontközti szalag, lig. malleoli lateralis intermedium, rövid, feszes rostokból áll ; a két csontot közvetlenül a bokaiziilet felett kapcsolja össze ; felül a csontközti hártyába, elöl és hátul a két külső szalagba megy át. Lenhossék Mihály dr. : Az ember anatómiája. 11
