Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
160 halad a lateralis bütykön át. Egy másik magyarázó körülmény a comb két bütykének eltérő alakja. Ezeket a distalis oldal felől megtekintve (6. ábra) látjuk, hogy a medialis condylusnak a laterálishoz viszonyítva elől még egy 2 cm-nyi toldalékdarabja van, amely azonban nem esik a bütykök antero-posterior tengelyének az egyenes folytatásába, hanem tőle tompa szögben kissé laterálisán a másik bütyök felé hajlik el. A tibia az extensiós mozgás végső szakaszáig két condvlusával parallel csúszik a combbütykökön. Azonban a mozgás vége felé a lateralis condylus már befutotta pályáját s az oldalsó meniscus elülső széle már belezökkent a sulcus limitans oldalsó felébe, medialis condylusának ellenben még rendelkezésére áll a medialis combbütyöknek egy -2 cm-nyi pályarésze. Ezt most kihasználja, de természetes, hogy 6. ábra. A combcsont bütykei, alulról nézve, a—b, az oldalsó bütyök tengelye, hátulsó végétől a sulcus limitansig, c—d, a medialis bütyök főrésze, d—e, annak toldalékdarabja a sulcus limitansig, melyen a tibia medialis bütyke végiotatiós mozgását végzi. e mozgás eredménye nem lesz már tiszta extensio, hanem egyúttal kifelé rotatio is, 5°-nyi értékben, mert a tibia medialis bütyke most az oldalsó körül forog. A mozgás hasonló lesz egy olyan kétkerekű kocsiéhoz, melynek* egyik kereke nagyobb a másiknál ; ennek is ívben kell haladnia. A kinyújtott térdnek behajlításakor a mozgás első mozzanata a befelé rotatio lesz, mert a csavarodásuk által megfeszített szalagok ezt kívánják legelőbb ; ezért a végrotatiót éppolyan joggal vagy még helyesebben nevezhetnők kezdeti rotatiónak. A rotatio második faja, a szándékos rotatio, a kinyújtott térden a szalagok feszülése miatt lehetetlen. A térd behajlításakor lehetségessé lesz és fokozatosan növekszik ; derékszögű behajlításban már 50°-nvi terjedelmű s végre 60°-ra terjed, amiből \
