Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
159 A flexiós-extensiós mozgásnál, mint már említettük, a me- niscnsok a sípcsonton kissé eltolódnak, hogy hozzáalkalmazkodjanak az előre convergáló eombbiityköknek a mozgás szerint változó alakjához. Mindkét meniscus eltolódik ; hajlításkor a meniscusok távolodnak egymástól s egyúttal kissé hátratolódnak, kinyújtáskor az ellenkező történik. A mozgás főkép a combcsont s a meniscusok közt, vagyis az artic. meniscofemora- lisban megy végbe. A térdiziilet rotatiós mozgása kétféle : van önkéntelen vagy végrotatio és szándékos rotatio ; a két mozgás különböző módon jön létre. Ha megfigyeljük lábfejünket a térdben behajlított láb kinyújtása közben, a következőket észleljük. A lábfej a nyújtás kezdetétől annak csaknem a végéig egyenesen előre irányul, a jobb- és baloldali egymással párhuzamosan áll ; de a mozgás utolsó pbasisában hirtelen irányváltozás következik be, a lábfej a lábszárral együtt kifelé fordul, s végül a lábujjak nem irányulnak egyenesen előre, hanem előre és oldalfelé ; teljesen kinyújtott térddel való egyenes álláskor a sarkok érintkeznek, de a lábfejek előfelé széttérnek, egyénileg különböző fokban, néha erősebben, néha kevésbé, A lábak e helyzete határozottan előnyös a test szilárd állása szempontjából, mert ezzel a talapzat, amelyen állunk, háromszöggé lesz, míg egyenesen előreirányuló lábfejek mellett a test csak két parallel vonalon nyugszik. A gyermek lábán a végrotatiós. állás még nem szokott kifejlődve lenni, s van sok felnőtt is, akinek lábfejei nyújtott térddel való álláskor is párhuzamosán helyezkednek el, sőt kissé befelé fordulnak, ami kétségtelenül tökéletlen és nem tetszetős alakulása a lábnak. A végrotátio 5°-ot tesz ki s a kinyújtás általa 10°-kal növekedik. A végrotatio önkéntelen és szükségszerű mozgás, melynek létrejöttét két körülményből értjük meg. Az egyik az elülső keresztszalag rövidsége, a másik a medialis combbütyök alakja. Az extensio vége felé az elülső keresztszalag már ad maximum megfeszül, míg a szalagkészülék többi része még megengedne egy kis nyújtást. Az elülső keresztszalag, hogy a maga részéről is lehetővé tegye ezt a még kihasználatlan többletet, rézsútos helyzetéből egy rövidebb útnak megfelelő függélyes irányba helyezkedik ; ezzel ellazul és az extensiót megengedi, de minthogy így alsó tapadáspontja a felső tapadáspontja alá kerül, egyúttal kifelé rotálja a tibiát, vagy ha a femur mozog a nyugodtan álló tibián, befelé rotálja a combcsontot. A rotatiós mozgás ilyenkor oly tengely körül megy végbe, mely függélyesen
