Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
149 ellenben a tibia törései esetén a fibula is eltörik, ha nem is érte közvetlen hatás. a) Sípesont. A sípcsontnak, libia,* 1 legvaskosabb része proximalis végdarabja, mely felül vízszintes felszínnel végződik. E felszín megközelítően symmetriásan két porcogóval fedett, porcogó nélküli terület által elválasztott részre oszlik, a két bütyökre vagy con- dylus-ra. ízlapjaik gyengén kivájtak ; felülről nézve nem egyforma alakúak : a medialis egy nagyobb sugarú körnek kisebb része s elölről hátra nagyobb terjedelmű, a lateralis kisebb radiusú körnek nagyobb részét teszi. A condylusok közt egy medialis és lateralis tubercuhunból álló gumó, eminentia inter- condyloidea emelkedik ki, amelyre kissé az ízfelszínek is reáhúzódnak. Az eminentia előtt is, mögött is egy-egy gyengén be- mélyedt helyet látunk, fossa intercondyloiclea anterior és posterior ; minthogy az eminentia inkább hátra helyezkedik, a há- tulsó árok sagittalis irányban rövidebb az elülsőnél. A condylusok oldalsó felszíne a függőleges margo infraglenoidalis ; csak a hátulsó fossa intereondyloidea mögött hiányzik ez. A medialis bütyök oldalán, már kissé a hátulsó felszíne felé, találjuk a fibulával való egyesülésre szolgáló harántellipsis- alakú kis lapos ízfelszínt, a facies artic. fibularis tibiae-1. Oldalról tekintve a proximalis végrészt, az a középdarabhoz képest rézsutosan hátrahajlik, de proximalis felszíne rendszerint az ilyen megtekintésnél is vízszintes.1 A proximalis végdarab hátulsó felszíne kivájt, sima ; e sima területnek alsó határa egy rézsútos érdes vonal, linea poplitea ; azért nevezzük így, mert a musc. popliteus tapadásának alsó határát jelzi. Valamivel e vonal alsó vége alatt találjuk a sípcsont 1 Tibia = furulya.. 1 Ha nem ilyen, hanem bálra lejt, a libia refroeersió-járól szólunk, hzl egyes primitiv népfajokon észleljük, különböző fokban, legerősebben (20°) a tűzföldiek tibiáján. Oka alkalmasint az, hogy e népfajok rendes pihenési helyzete a földönguggolás, szorosan a has alá szedett térdekkel s a saroknak az ülőgumóhoz való odaszorításával. Minthogy már gyermekkoruk óta szoktak így ülni, a sípcsont proximalis lapja a combcsont végének nyomása folytán ferde helyzetűvé lesz. Igen erős ez a retroversio a nean- dertali fajtán is, amiből tévesen azt következtették, hogy a homo neander- talensis nem tudta a térdét egyenesen kinyújtani, hanem megrokkant térdekkel állt és járt. Ez azonban nem következik belőle, mert a mai erősen retrovertált tibiájú fajok, hogy-hogy nem, de egyenes térddel járnak, de igenis az, hogy a neandertali ősember is guggolva pihent tűzhelye körül. A fetuson és újszülöttön is megvan ez a retroversio, a magzatnak összekuporodott méhbeli helyzete miatt, s csak a születés utáni hatodik hóban lesz a tibia felsző. felszíne vízszintessé.
