Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
14S hosszanti szálas csíkoltság látható, hátulsó felszínét az apicalis rész leszámításával az ízfelszín foglalja el. Ezt egy tompán kiemelkedő függőleges taréj asvmmetriásan két részre osztja ; a lateralis rész jóval nagyobb a medialisnál. Az ízfelszínt igen vastag porcogó fedi ; legvastagabb a taréjon, hol 6 mm vastagságot ér el. A patella függélyes helyzetű, ezért hossztengelye szögletben áll a ferdén álló combcsont hossztengelyéhez. Csontosodd*. A patella csontmagja a 3.—4. évben keletkezik. több kisebb csontmag összefolyásából ; de egészen elcsonto- sodottnak a térdkalács csak a 15.—20. év között mondható. Lábszárcsontok. A lábszár, eras, az alkarnak felel meg. Váza ennek is két csontból áll, mint az alkaré ; a lábujjakhoz való viszonyt véve alapul a tibia a radiusnak, a fibula az ulnának felel meg. De ennek az analógiának a szempontjából nézve a viszonyokat, nevezetes különbségeket állapíthatunk meg. A két csont itt mozdulatlanul egyesül : hiányzik a supinatiós és pronatiós mozgás lehetősége. Az alkaron az egyik csont közvetíti a proximali- sabb végtagrésszel, a másik a distalisabb résszé* való összeköttetést ; itt mindkét végen a tibia teljesíti az egybekötés feladatát, a fibulának nincs is része a térdizületiben, s ezért proximalisan is, distalisan is a tibia az erősebb csont. A fibula igen másodrendű eleme a lábszár vázának, különösen proximalis részében és középdarabjában ; csak az alsó része szerepel mechanikailag, amennyiben hozzájárul annak a harapófogószerkezetnek az alkotásához, amely közrefogja a bokaizületben az ugrócsontot. Sok állatban, pl. kérődzőkben, hiányzik is a fibula proximalis vége s csak a distalis végrész van meg, akár mint különálló csont (os malleolare), akár a tibiával összenőve. A két csont az emberen hosszirányban kissé el van tolódva egymás felé, a fibula proximalisan nem ér fel a térdizületiig, ennek fejében azonban distalisan mélyebbre terjed le. Az alkarral egybevetve a lábszár supinatióban van, mert két csontja parallel áll egymással. Mindkét csont végrészei megvastagodottak ; ezekkel rögzítődnek egymáshoz s ez az oka annak, hogy közöttük hosszú, keskeny hézag, spatium interosseum keletkezik, melyet kötőszöveti hártya, mebrana interossea tölt ki. A fibula törései a csontnak a tibiához való rögzítettsége miatt simán és a végtag rövidülése nélkül szoktak gyógyulni,
