Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Bevezető rész
8 északeurópai ember, homo teutonicus, szőke, dolichokephal (hosszúfejű), magas termetű, 2. nyugat- és középeurópai ember, homo alpinus, barnahajú, brachykephal (rövidfejű), alacsony - vagy középtermetű, 3. földközitengeri faj, homo mediterraneus ; barnahajú, barnásba hajló arcbőrű, dolichokephal, alacsony, 4. balkáni vagy dinári faj, homo dinaricus ; barnahajú, brachykephal, magas termetű, 5. keleteurópai (szláv) faj ; szőke, gyengén brachykephal, alacsony, 6. ugor faj, szőke és barna között, halványsárgás bőrű, meso- és dolichokephal, alacsony. A bevándoroltak közül megemlítjük a turáni fajt ; ez sötéthajú, halványsárgás bőrű, erősen brachykephal, középmagas. Magyar- ország lakosságában a legősibb elem az ugor és, kisebb számban, a turáni faj : ezek teszik a fajmagyarság zömét, de igen nagy része van hazánk lakosságának összetételében a homo al pinusnak s a szláv fajnak is. Kiemeljük, hogy a fajok csak varietások gyanánt foghatók fel ; az emberiség valamennyi fajtájával együtt rendszertani értelemben közös species, amit az összes emberi fajok között lehető kereszteződés s a kereszteződésekből keletkező fajkorcsok további szaporodási képessége bizonyít, bár úgy látszik, a korcsok termékenysége nem egyforma, s a szülők közelebbi vagy távolabbi faji helyzete szerint változik. A népfajok keletkezésének okait és történetét nem ismerjük, de keletkezésüket, mely alapvonásaiban már a diluviumra nyúlik vissza, kapcsolatba hozhatjuk a domesticatióval : valamennyi domesticált állaton is megvan a varietásoknak ez a bősége. Kialakulásukat az embercsoportok szétvándorlásából, elszigetelődéséből és az endogámiából (belte nyésztés) magyarázhatjuk. 4. Egyéni eltérések. Az emberiség egyénekből (individuumokból) áll ; az egyes egyének a fentebbiekben említett typu- sos eltéréseken kívül is többé-kevésbbé különböznek egymástól. Az egyéni sajátságok legnagyobb része örökölt (genotypikus), egy másik része az élet során külső behatások révén szerzett. Az anatómia az egyéni vonásoktól eltekint s egy elvont, a leggyakoribb tulajdonságokat magában egyesítő, a fehér fajhoz tartozó typust vesz leírásának alapjául, a teljesen kifejlődött állapotban lévő embert véve szemügyre. A testrészek és szervek alakjában, méreteiben mutatkozó eltérések, amennyiben statisztikailag kimutathatóan beleesnek még az illető alakviszony ingadozási körébe, a rendeshez (norma) számíttatnak. Változatnak, varietás- nak a már ritkábban előforduló, kisebbfokú eltérést nevezzük, aminő pl. egy háromfejű musculus biceps brachii. Ha az eltérés
